Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Előszó

A népi hiedelmek gyűjtése nem nehéz feladat Hajóson. Csak el kell menni az asszonycsoportok (Waibrhaufa) közé, melyek vasárnap délutánonként télen-nyáron összegyülekeznek. Sőt, a nyári nagy melegek idején és a reménytelenül szürke téli napokon minden délután. Régen vitték magukkal a mindenféle kötni és foltozni valót, mindig tevékenykedő kezük számára. Olyankor pucolódott meg szinte észrevétlen, csendes beszélgetés, jóízű duruzsolás közben az egész év termése is, a borsótól kezdve a hagymáig, mákig. Hogy aztán tisztán kerülhessen a kamrába vagy padlásra. Most, életük végén csak pihenni ülnek ki az utcára az illatos és hűs diófák árnyékába. A vendéget, aki régi dolgok felől faggatja őket, szívesen látják, és visszavárják más alkalmakra is. Férfiak ritkán ülnek az asszonyok közt. És még ritkábban ragadják meg a szót. A szót az asszonyok viszik egyik témáról a másikra, élvezettel emlékezve-mesélve és élvezettel hallgatva is. Ilyenkor telve vannak csodálkozással, hogy a régi hajósi világ szellemi kincse mennyivel gazdagabb, mint ahogy ők ismerték. És bólogatva megállapítják: Ja, s Aat ischt groß. Azaz: Igen, a falu nagy. Mintha a falu nagysága és nem a közösségi szellem döntene arról, hogy mennyi az érték benne.

A kötetben hajósi sváb dialektusban és magyar fordításban olvasható az általunk 1983-2004 között összegyűjtött néphagyomány.

Magnetofonfelvételek hosszú sora tanúskodik arról, hogy a néprajz iránt érdeklődők számára Hajós kiapadhatatlan kincsesbánya.

Ezúton köszönöm mindazoknak a segítségét, akik anyagilag támogatták könyvem megjelenését.

Köszönetét mondok a Katona József Múzeum etnográfusának, dr. Bereznai Zsuzsannának, mindenkor készséggel adott tanácsaiért, a sok-sok biztatásért, mellyel végigkísérte e gyűjtemény születését a kezdetektől az utolsó simításokig. A tárgy iránti érdeklődése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egyre teljesebben tárult fel Hajós népének hiedelem- világa és természetismerete.

Mellettem állt mindenkor édesanyám, Schön Jánosné, valamint Mendler Ferencné, akik nemcsak az adatközléskor, hanem a táj nyelv lektorálásában is sok idejüket és energiájukat áldozták ennek gyűjteménynek. Oszlik-foszlik a tájnyelv szövete Hajóson is, azzal párhuzamosan, ahogy az újabb és újabb nemzedékek egyre inkább odahagyják és felejtik őseik nyelvét. A nyelvi törvények egyike-másika bennem sem működik már hibátlanul. Segítségük nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy megvalósulhasson a Katona József Múzeum szép elképzelése, hogy abban a nyelvjárásban szólaljon meg a gyűjtött anyag, amelyen elmondták. A magyar nyelv mellett tehát a hajósi sváb-alemann nyelvjárásban is. Nagy örömömre így könyvem olvasható lesz az óhazában is. Ami szellemi kincset onnan majd’ 300 évvel ezelőtt behoztak a hajósiak ősei, annak egy része e könyv révén visszakerülhet, a kései leszármazottak ajándékaként.

6