Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az idő
És ő ugyanígy gondolja. Az ő életkora most két nyolcas. Ha ezt a két nyolcast egymás alá írhatná, akkor még csak 16 éves volna. - Nem lehetne ezt valahogy megcsinálni? Nagyot nevetett a plébános: - Jaj, nagypapa, az a butaság sose ér véget, hogy egymás alá lehessen írni a két nyolcast. O már soha többé nem lesz 16 éves, megmarad 88-nak. De a Dávid nagypapa nem hagyta annyiban: - Most meggyóntam, és az Istentől megint kértem hosszabbítást. Utolsó évében, amikor már 94 éves volt, még mindig ugyanazt mondta: - Hát, Istenem, ha most még egyszer adnál nekem hosszabbítást, azzal nagy örömöt szereznél nekem.) 1436. Em jetwedr isch ans Hiann na gschrieba s Schicksal, nu miar kennid ’s itt leasa. Vaar jedrs iahra Tirli, Gassatirli na ischt a Kreuz gleit, seall messa ma traga, seall messa ma aufneamma. Vaar älligi iahri Gassatirla na weatt a Kreuz gleit, and seall ha ma messa aufneamma, and seall messa ma traga. S mei ischt schwer gsei, miar ischt a schwers heargleit gsei. And seall weatt nach nagleit, wemma uf d Wealt kämmt. Nach seall muß ma aufneamma. And en d Hiannschal na isch gschrieba, wia daß s Leaba weatt, was mafaar a Zait kriat. Abr leasa kenna ma ’s itt. And ’s kan au so sei. And ’s kan au so sei. A ruahiga Stand han i noeit ghätt. (Mindenkinek a homlokára van írva a sorsa, csak mi nem tudjuk elolvasni. Mindenkinek a kiskapuja elé le van fektetve egy kereszt, azt vinnünk kell, azt föl kell vennünk, és vinnünk kell. Az enyém nehéz volt, nekem nehéz volt lefektetve. Akkor teszik oda, mikor az ember a világra jön. Azt születéskor föl kell venni. A homlokunkra van írva az is, milyen lesz valakinek az élete. De elolvasni nem tudjuk. És ez így is lehet. Lehet, hogy így van. Nekem nyugodt órám egy se volt.) [Die Tageszeiten] - A napszakok Dr Maarges - A reggel 1437. Dr Nini hat em Maargis ällawail gseit: „Kammid nu, daß mafetig wearid mit dr Arbed, bis dr Kucku schrait!" Wel em Abids schrait ’r, wenn ’s Fairabid ischt. And em Maargis em Afang. En die Kleisrgiatr ischt des ällawail gsei, wel dott seand sie en sealli großi Agazzabim dóba gsei. Dr Nini hat em Maargis ällawail gseit: „Hersch, Resile, jetz schrait dr Kucku, jetz. muß ma afanga zum arbada.” „O, Nine" hat sie ällamal gseit, „was nu lahr ällawail weand mit Uiam Kucku?!” Nach em Namittag gega Abid na, nach halt V scha gschria: „Resile, jetz schrait dr Kucku, jetz isch Nacht, jetz ga ma huei!" (Nagypapánk mindig azt mondta reggelente: - Gyertek, gyertek, hogy elkészüljünk a munkával, mire megszólal a kakukk! - Mert este akkor szól, mikor vége a munkának, reggel pedig, mikor kezdődik. A Zsellérföldeken történt ez, mert ott azokon a nagy akácfákon tanyáztak. A nagypapa reggel mindig megszólalt: - Hallod, Rézike, szól a kakukk, el kell kezdeni a munkát. - Jaj, nagypapa, mit akar mindig azzal a kakukkal?! - Aztán délután, úgy estefelé, megint odaszólt neki: - Rézike, szól a kakukk, este van, megyünk haza!) 297
