Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A világ

58. Ens Zibilla Wais-Biachli isch neigschrieba: „Einmal tausend und nicht mehr tausend. ” Abr jetz seamma scha vabai vam wieder tausend, wel ’s isch scha 2003.

(Bölcs Szibilla könyvében ez van írva: Egyszer ezer, és nincs több ezer. De most már elhagytuk az újabb ezret, mert már 2003 van.)

59. D Kadi Bäs hat gseit, daß die letscht Schlacht weatt en Prag weara. Annach wearid sie nafahra en a Niedre, and die seall ischt vola Wassr. Annach so vili Leut blaibed, daß sie en an Waga nauf passed. Annach weatt dr Kutschr mit dr Paitsch knalla and weatt saga: „Hier war die Prager Stadt. ” So hat ema d Kadi Bäs is vazählt. Nach ischt d Wealtaend. Nu deanni paar Leut blaibed.

(A Kati néni úgy mondta, hogy az utolsó csata Prágában lesz. Majd lehajtanak egy lapályra, és az tele lesz vízzel. Annyi ember marad majd meg, hogy ráférnek egy kocsira. A kocsis majd cserdít az ostorával, és így szól: - Itt volt Prága városa. - A Kati néni így mesélt mindig. Akkor lesz a világvége. Csak ez a pár ember marad meg.)

60. Sie baud gseit, so vili Leut blaibid nu em Leaba, was en ueim Bum sein Schatta danda Platz haud.

(Azt mondták, csak annyi ember marad életben, amennyi egy fa árnyékában elfér.)

61. / han s Zibilla Wais-Biachli gleasa. And dott isch gsei: „1975 und so weiter”. Grad so isch jetz, wia ’s dott agschrieba ischt. Grad so. Seall ischt gschrieba gsei, daß ma vam Haus naus wearid kamma [vertrieben]. And daß d Fraunama wearid nackid gau, zum die Männer gefallen. And a spiagiligs Gwand weara ma kriaga, a glitzkids Gwand. And so vili Gealt weatt kamma, daß ma nemmi wearid wissa, was ma sollid tua. Abr nadrhand kämmt so winig Gealt, daß ma wearid saga, miar kennid nemmi zahla, wel miar haud kuei Gealt meh. And daß ma van die Häusr nausgwaarfa weared. And seall au, daß d Bim wearid diarra, nach weara ma saga: „ Waramm ischt jetz dea Bum diarr waara?” And grad so gaht ’s waitr, so wia ’s jetz ischt, daß d Leut wearid so faltsch sei and so mißganschteg [neidisch], naideg, daß sie nemmi wearid wissa, was sie tua soiled. Isch itt so jetz?

(Olvastam Bölcs Szibilla könyvét. Abban ez állt: „1975 és így tovább.” Most éppúgy van, ahogy ott írva áll. Éppen úgy. Le volt írva, hogy kiraknak bennünket a házakból, és hogy a nők meztelenül fognak járni, hogy a férfiaknak tessenek. És tükrös ruháink lesznek, csillogó ruháink. És annyi lesz a pénz, hogy nem tudunk vele mit kezdeni. De utána olyan kevés lesz a pénz, hogy azt fogjuk mondani, már nem tudunk fizetni, mert nincs pénzünk. És hogy kidobnak bennünket a házainkból. Meg az is, hogy kiszáradnak a fák. Majd kérdezni fogjuk, miért kellett ennek a fának kiszáradnia. És éppen úgy mennek majd tovább a dolgok, mint most van. Az emberek olyan hamisak és irigyek lesznek, hogy azt se tudják majd, mit tegyenek. És nem így van most?)

62. D Zibilla Wais tuar i leasa eftr. D Zibilla Wais ischt a Eraunam, dia ischt ganga zum Kineg, and hat ihm vaargleasa, so and so weatt ’s. And des ischt älligs wahr. Dott stahl ’s denna, daß d Waibr wearid so wia d Ma, sie wearid Hiat traga and wearid Hosa traga. And des isch scha älligs da. Annach wearid d Bearg and Tál ibranand hear gwaarfa. Dia Wealt weatt kamma, daß Bearg and Tál ueis weatt. And Taichr

23