Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

A föld és a talaj

isch em Hearrgid seini Händ denna. Abaua isch, jetz muß oft ibrnachta huß, jetz soli dr Hearrgid sei Händ nauftua! Jetz ghert ’s am Hear rged. ” Mein Vattr hat so en Brauch ghätt, ackarwas faar a Arbid daß gsei ischt, wenn eappis fetig gsei ischt, nach hatt V gseit: „ Gott sai Dank! Jetz ghert ’s em Hearrged. Des muß oft ibrnachta huß. En Gotts Nama fetig seamma, dr Hearrgid soll jetz d Händ nauftua!”

(Isten nevében kész a vetés, most Istenen a sor, hogy megnövessze. - így mondták az emberek. - Isten nevében elvetettük, az Isten engedje meg, hogy nőjön nagyra, most Isten kezében van. Mi bevetettük, sokat kell majd kinn éjszakáznia, tegye rá most Isten a kezét! Most az Istené. - Apámnak olyan szokása volt, ha bármiféle munkával végzett, ezt mondta: - Hála Istennek! Most Istenre van bízva. Ennek még sok éjszakát kell kinn töltenie. Isten nevében elkészültünk, most az Isten tegye rá a kezét!)

678. Wenn dr Ackr ischt fetig gsei, nach hat ma gseit: „Gsät ha ma ’s, jetz soll 's nach wachsa! Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist!" Des haud abr itt all gseit, nu ueine. S mescht Taeil haud sie des gseit bem Waeizaasäa.

(Ha készen voltunk a vetéssel, azt mondtuk: - Elvetettük, most hadd nőjön! Atyaisten, Fiúisten, Szentlélekisten! - Nem mindenki mondta, csak egyesek. És többnyire búzavetés után.)

679. Wel dr Hearrgid is erschaffa hat, dramm tuat 'r is au vasaarga mit am Eassa. So vili Keannala lat V wachsa, daß ma üli gnuag haud zum eassa. Wenn V is erschaffa hat, nach muß ’r is au vasaarga. Des haud die alti Leüt gseit. Wenn ’s duarnid hat, so a schleachts Weattr ischt gseit, annach seand d Leut vaschrocka, nach haud sie ema gseit: „Hat, dr Hearrgid hat is erschaffa, ear weatt is au vasaarga. 's weatt scha eappis weara, wenn ’s dr Hearrgid will. So vili tuat dr Hearrgid erschaffa, daß ma üli gnuag haud. ” And ’s ischt ja au ema so, itt?

(- Mivel az Isten megteremtett bennünket, ezért el is lát bennünket élelemmel. Annyi magocskát és szemecskét növeszt, hogy mindannyiunknak jut elegendő ennivaló. Ha megteremtett bennünket, akkor el is kell bennünket tartania - mondták a régi öregek. Ha zörgött az ég, és rossz időjárás volt, féltek az emberek, és mondogatták: - Hát, az Isten megteremtett bennünket, majdcsak gondunkat viseli. Majd lesz valahogy, ha Isten is úgy akarja. Isten termeszt annyit, hogy mindenkinek jusson elegendő. - És így is van, nem?)

680. Wear em a Beattlma an Lefß vol Meahl gait, seallam gait dr Hearrgid zeah zűrnek. Wenn a Arms kämmt, seall soll ma itt leer futtschicka, nach soll ma entwedr a Aei - a Aei ischt a groß Almosa - odr en Lefß vol Meahl gia, abr leer soll ma s' itt futtschicka. So isch gseit waara.

(Aki a koldusnak egy kanálnyi lisztet ad, annak Jézus tízzel ad vissza. Ha szegényember jön a házba, ne küldjük el üres kézzel, adjunk neki egy tojást - a tojás nagy alamizsna - vagy egy kanál lisztet,74 de üres kézzel ne tessékeljük ki. így mondták.)

74 BEITL, Oswald und Richard 1996. 691. „(Das Satz) gehört zu den hochgeachteten „drei weißen Gaben (mit Mehl und Ei)." (Fordítás: A só [a liszttel és tojással együtt] a nagyra becsült „három fehér adomány” közé tartozik.)

140