Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az időjárás

649. Wenn ’s afanga hat zum schnaia, nach ischt dr Feadrsack aufgrissa.

(Kiszakadt a tollaszsák, amikor kezdett havazni.)

650. „Jetz schnaicht ’s, guckid nu mal naus!” Nach hat mei Muattr gfraged: „Schnaicht ’s schau, odr ischt dr Feadrsack aufgrissa?" „Jetz tuat 's scha reacht schnaia. ’’

(— Nézzétek csak, havazik! - Anyám visszakérdezett: - Tényleg havazik, vagy csak fölszakadt a tollzsák? - Hát, most már havazik rendesen.)

651. „Jetz ischt wiedr dr Feadrsack aufgrissa, da guckid mal naus! Em Hearrgid sein Feadrsack ischt aufgrissa. ” Wenn méh so großi Flanka kamma seand, nach hat ’s ghaeißa.

(- Nézzetek csak ki, kiszakadt a tollaszsák! Kiszakadt az Isten tollaszsákja. - Akkor mondták, ha sűrűn nagy hópelyhek hullottak.)

652. Nach haud sie államai gseit, wenn ’s gschnia hat: ”Na, jetz hat dr Petr wiedr dr Sack aufgschnitta, jetz kammid d Feadra raus. Jetz kammid d Feadra äll raus. ” (Havazáskor mindig ezt mondták: - Na, a [Szent] Péter megint fölvágta a zsákot, onnan száll ki a toll. Az összes toll kihullik.)

653. Wemma eappis ghert hat, mo ma itt hat glaubt, nach hat ma gseit: „Ja, wenn ischt nach des gsei?” Nach hat s andr gseit, mo ’s eit glaubt hat: „Hat, wel dr bla Schnee kamma ischt. ”

(Ha hallott az ember valamit, amit nem hitt el, megkérdezte: - És mikor is történt mindez? - Hát, mikor kék hó esett - vágta rá a másik is kételkedve.)

654. Nach kämmt en blaa Schnee, wenn des jinig, mo d Red ischt, au mal so ischt wia andri Leut.

(Akkor jön kék hó, ha valaki, akiről szó van, egyszer úgy viselkedik és gondolkodik, mint mások.)

655. Dr Schneehuarmigl ischt seall, wenn dr Schnee so fliagt en d Eschtri nei. Dr Huarrnigl hat d Eschtri gfúlt mit am Schnee. Dr Huarrnigl ischt en Wend, sealla blasid dr Schnee ramm ibral, nach fillt V d Schupfana.

(Hóhurrikánnak mondjuk, ha a szél kavarja a havat, és beterít hóval minden zeg- zugot, a padlásokat meg a pajtákat. A hurrikán egy szél, ami kavarja a havat.)

656. „Ha, jetz tuat ’s scha kutzabueila [graupeln], jetz műéin i grad, jetz isch ramm mit am Schnee.

(- Hát, most már hódara hullik, azt hiszem, el fog állni a havazás.)

657. Glaubsch, i han ’s gspirt, daß d Miadi stiarbt odr eappr? Wel [als] mein Vattr gstaarba ischt, nach bin i em Trum ällawail em Schnee rammgwatted. And jetz isch miar grad so gsei. Annach han i denkt, wear weatt denn jetz wiedr gau?

(Ha hiszed, ha nem, megéreztem, hogy a Midi vagy valaki meg fog halni. Mikor meghalt az apám, akkor is álmomban örökké a hóban járkáltam. És most is ez történt velem. Még gondoltam is, na, ki megy el vajon megint?)

136