Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az időjárás

616. D Grilla soll ma totschla odr aufhänga. Seall ischt wahr. Wenn 's lang itt greangid hat, haud ämal die alti Leut gseit: „Deanni Hands grilla kriat ma so hät! Wenn i nu ueina kriag, nach häng i sie auf, dear Hand, nach weatt ’s glai reanga. ” I han 's itt gsiah, nu gseit haud se ’s. Nach wenn ’s ämal stark greangid hat, and haud messa en dr Weigatahitta denna hocka, wenn meh zemmakamma seand, nach hat dr Michl Justi iahran Vattr ämal gseit: „Jetz hat eappr scha wiedr Grilla aufghängt!”

(Agyon kell ütni vagy föl kell akasztani a tücsköket. Ez igaz. Ha már rég nem esett, morogtak az öregek: - De nehéz megkapni ezeket a fránya tücsköket! De ha egyet megfogok, fölakasztom azt a kutyát, majd esik mindjárt. - Magam nem láttam, de mondani mondták. Olyankor pedig, ha nagy eső volt, és benn ücsörögtek a szőlőskerti nádkunyhóban, és többen együtt voltak, akkor mindig méltatlankodott a Michl Juszti apja: - Valaki már megint fölakasztotta azokat a tücsköket!)

617. / han ’s s Zahweh ghätt, nach bin i ganga zum a Waib. Nach hat sie dea Seaga gseit, and ällamal neiblasid miar ens Maul. Na am Seaga hat sie gseit: „Jetz kascht dei Maul zuamacha, weasch siah, bis maarga tuat dein Zah nemmi weh! ’’

(Mikor fájt a fogam, elmentem egy asszonyhoz. A ráolvasáskor mindig belefújt a számba. Utána így szólt: - Most becsukhatod a szád, meglátod, holnapra elmúlik a fogfájásod!)

618. Haeila, haeila, Seaga, [blasa] drai Täg Reaga, [blasa] drai Täg Schnee, [blasa] bis maarga tuat 's nemmi weh [blasa].

(Gyógyíts, gyógyíts, áldás! [fújás] Háromnapos eső, [fújás] háromnapos szél, [fújás] holnapra megjön az egészség [fújás].)

619. Wenn s Kendli gfalla ischt, and hat ihm eappis weh tau, odr wenn ’s si neigschnitta hat en Fengr, dott ha ma au ällamal nablased. Wenn ’s gheinid hat, nach hat ma ’s treschtid mit am Spruch. Mo eappis Bes gsei ischt, dott hat ma ällamal nablased. Annach haud sie giwihnli aufghert mit am Heina.

(Ha elesett a kisgyermek, és megütötte magát, vagy ha megvágta az ujját, arra is mindig ráfújtunk. Ha sírt, ezzel a mondókával vígasztalgatták. Ha valami bibije volt, mindig ráfújtak, és többnyire abbahagyta a sírást.)

620. Haeila, haeila, Seaga, [nablasa] drai Täg Reaga, [nablasa] drai Täg Wend, [nablasa] bis maarga haeilid ’s gschwend [nablasa].

(Gyógyíts, gyógyíts, áldás! [ráfújás] Eső esik három napon át, [ráfújás] hó hullik három napon át, [ráfújás] holnapra megszűnik a fájás [ráfújás].)

621. Wemma eappis Bes ghätt haud, nach aisa Nana hat ällamal druimal nablased: „Haeila haeila, Seaga, maarga kammt en Reaga. ” Iamal hat sie so gseit and iamal andrescht: „ Weh, weh, weh, bis maarga tuat ’s nemmi weh. ” And nablasid druimal. (Ha volt valami seb rajtunk, a nagymamánk háromszor ráfújt: - Gyógyíts, gyógyíts, áldás, holnap jön a zápor. - így is mondta meg másképp is: - Jaj, jaj, jaj, holnapra elmúlik a baj. - És ráfújt háromszor.)

131