Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Budapesti évek
nehézségeiről, teljesen számításon kívül hagyták a külföldi versenytársakat. Pedig az európai csipkedivat nemcsak a magyar, hanem hamarosan a német és belga pénzügyi körök és hivatalos szervek figyelmét is a csipkére irányította. Németországban a kihalófélben lévő csipkekészítés felélesztésére 1910-ben Berlinben állami támogatással megalakult a „Verein zur Fördrung deutscher Spietzkunst”. A szövetkezeti alapon létrejött vállalkozás elsősorban is a közvetítő kereskedelem nyűgétől igyekezett megszabadítani a tennelőket. Csipkemegrendeléseket közvetített, összevásárolta a kész árut, s berlini központjában állandó raktárt és mintagyüjteményt tartott fenn. Iskolákat alapított, vándortanfolyamokat, kiállításokat rendezett. így a német csipkeegyesület, bár két évvel később, de ugyanazokkal a célkitűzésekkel jött létre, mint a budapesti Műhely és a magyar csipke-háziipari mozgalom, azzal a behozhatatlan előnnyel, hogy az állami támogatás mellett jelentős társadalmi erőforrásokkal s már kiterjedt külföldi üzletkörrel rendelkezett. Az utóbbiakkal szemben vajmi keveset ért a Magyar Iparművészeti Társulat önelismerő megállapítása: „... Nekünk magyaroknak csak arra kell törekednünk, hogy mint a fent elmondottakban megelőztük a németeket, úgy a más fennálló intézményeink céltudatos fejlesztésével versenyképességünket biztosítsuk.” (Magyar Iparművészet, 1910. 128.) Való igaz, hogy célkitűzésekben két teljes évvel megelőztük a németeket, de ma már tárgyilagos higgadtsággal azt is megállapíthatjuk, hogy azok két évvel a mi célkitűzéseink után meg is valósították mindazt, amit a magyar iparművészek minden eredendő jó szándékuk mellett szerettek volna megvalósítani. S ez valóban nagy különbség. A németekével egy időben Brüsszelben „Les Amis de la Danteiié” címen alakult meg a belgák csipkepártoló egyesülete. Az egyesület számolva a mind erősebbé váló külföldi versennyel, a világhírű belga csipkék művészi színvonalát igyekezett biztosítani, s Erzsébet belga királynő védnöksége alatt a belga arisztokrata családok tagjaiból alakult. Az egyesület már az elemi iskolai rendes tantárgyak mellett csipketervezésre és -készítésre képezte a leánygyermekeket. A művészi csipkedarabokat felvásárolta múzeumai számára, s könyvtárat alapított, amelyben összegyűjtötte a csipkére vonatkozó nemzetközi szakirodalom teljes anyagát. A belga csipkekészítés mögött maga a királynő és a belga arisztokrácia állott, s a csipkéket a nemzetközi kereskedelmi versenyben évszázadok megalapozott hírneve fémjelezte. Amellett a nagyarányú társadalmi és hivatalos támogatás mellett, amelyben a tőkeerős német és belga csipkekészítés részesült, szinte semmivé törpült a budapesti Műhely életre hívásakor nyújtott 5 000 korona államsegély. A támogatást nyújtó minisztériumok a befektetett tőke kézzelfogható kamatoztatását oly türelmetlenül sürgették, hogy arra sem maradt elég idő, hogy a háziipari tanfolyamok hallgatói a művészi csipkekészítés módjait elsajátíthassák. A halasi csipke minden hazai és külföldi művészi sikere mellett is súlyos csalódást okozott. Csalódtak benne az állami szervek, amelyek úgy vélték, hogy megvet60
