Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Dékáni Árpád utódai
tülekedésben, akik becsülettel vallhatták magukat a művészi magyar kézműipar fejlesztőinek, ő bizonnyal ezek közé tartozott. A halasi csipke első és legkiválóbb technikusában ezeknek a régi nagy csipkekészítő nőknek szenvedélyes csipke szeretete és elhivatottsága élt. Másképp alig képzelhető el, hogy ez a nem mindennapi tehetségű mestemő csaknem fél évszázadon keresztül oly rendíthetetlen kitartással vállalta azt a tengernyi megpróbáltatást, nélkülözést és sokszor bizony méltatlan bánásmódot, amit egyes egyedül csipkéjéhez való makacs ragaszkodása miatt kellett elszenvednie. Egykori tanítványai, barátai, későbbi tervezői, mind-mind úgy emlékeznek vissza a csipkevarróival testvéri közösségben élő Markovits Máriára, mint a megtestesült szerénységre és igénytelenségre, aki azonban, ha valaki is csipkéjében kételkedni mert, egyszeriben hevesen önérzetessé, megközelíthe- tetlenné, szívósan konokká, a megszállottságig csökönyössé tudott válni. Ha most, távolból visszatekintve azt kutatjuk, hogy mi lehetett annak az oka, hogy a halasi csipkét 1909 után, a feledés és mellőzés évtizedeiben számunkra mégis meg tudta tartani, másra nem gondolhatunk, mint Markovits Máriának az olykor már minden emberi józan megfontolást meghazudtoló szenvedélyes csipkerajongására. Nemhiába nevezték őt „a halasi csipke édesanyjának”. A magárahagyatottságnak, a méltatlan mellőztetésnek évtizedei mégsem múltak el eredmény nélkül a halasi csipke történetében. A csipke, mely már indulásának pillanatában egyedülálló helyet foglalt el a magyar csipkék között az újabb tervezők munkája nyomán a csendes érlelődésnek, a technikai tökéletesedésnek, a belső, lényegi magyarrá válásnak oly csodálatos folyamán ment keresztül, amelyre hasonló példát alig találunk a magyar iparművészet történetében. Dékáni Árpád utódai Dékáni helyét a csipketervezésben Kiskunhalason Stepanek Ernő, Sz. Csorba Tibor és Tóth Béla rajztanárok foglalták el. Rajtuk kívül az idők folyamán egész sor kiváló budapesti iparművész is foglalkozott a halasi csipke tervezésével: az Amberg fivérek, Abrahám Dezsőné, özv. Bazala Béláné, Fábián Mária, Karlai Mór, Keleti Eszter, Merész Károly, Molnár Béla, Nagy-Kálózy Lili, Országh Ilona, Pongrácz Margit, Szebenyi Mária, és Tar Antal. Dékáni halasi csipkéinek szuggesztív erejét, harmóniáját, csipkeszerűségét az őt közvetlenül követő tervezők közül csak keveseknek sikerült megközelíteni. Ami előttük volt, egy kiváló tehetségű iparművésznek ma is varázserővel rendelkező alkotásai, a korai halasi csipkék. Ez a hagyaték, bár megváltozott körülmények között, súlyos követelmények elé állította az utódokat. 68
