Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Budapesti évek
Részt vett az 1907. évi pécsi kiállításon, ahol csipkéit szintén Gand Prix-vel tüntették ki. Ezután is százszámra készített csipketerveket, amelyek között már vert és rececsipke tervek is szép számmal voltak. Számunkra a halasi csipke szempontjából elsősorban a varrott csipketervei fontosak. Dékáninak az 1906-1909. években készült halasi csipkéiből a Magyar Iparművészeti Múzeum, a kiskunhalasi Thorma János Múzeum és a halasi Csipkeház egész sorozatokat őrzött meg. Álmélkodásra késztető ezeknek a csipkéknek a változatossága és tervezőjük fantáziájának gazdag skálája. Dékáni szinte utolérhetetlen volt a vonalvezetés művészetében. S csodálatosképpen minél egyszerűbb technikai kivitelezésre korlátozta csipkéinek készítését, azok annál mozgalmasabbakká, annál elevenebbekké, annál ragyogóbbakká váltak. Ez az időszak tetőpontja volt Dékáni Árpád tervező iparművész munkásságának. Csipketerveit vizsgálva, a halasi csipke művészi fejlődését nyomon kísérve elkerülhetetlen, hogy ismételten fel ne hívjuk a figyelmet Dékáninak a kor egyetemes magyar iparművészetének szempontjából is úttörő jelentőségére. Lényegesnek tartjuk ezt, mert ha nem is csipkeszakértők vagy iparművészek részéről, de napjainkban is hangzottak el olyan értékelések, amelyek a kor magyar iparmüvészetének sajátosságait teljességgel figyelmen kívül hagyva mást sem voltak hajlandók látni abban, mint a szecesszió ízlésbeli eltévelyedésének megnyilvánulásait. Azoknak, akik ma a magyar népművészet hozzávetőleges ismeretével, mai magyarságtudatunkkal és általános érvényű mai ízlésfelfogásunkkal felvértezve állnak szemben az 1900-as évek magyar iparművészetével, pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy a kor iparművészei éppen a magyar nemzeti tudat művészi kifejező eszközeit kutatva a legkedvezőtlenebb körülmények között, biztos iránytű nélkül, még mindig homályban tapogatóztak. Ennek a kornak legjobb szándékú, legtehetségesebb iparművészei közé tartozott Dékáni Árpád. Elfogulatlan szemlélőnek minden bizonygatásnál élőbb, s meggyőzőbb erővel tanúskodnak erről megmaradt csipkéi. Iparművészeti érdemeit kortársai valamennyien elismerték. Az 1908-ban megnyílt Műhely kiállításairól időnként a Magyar Iparművészet mindig lelkes méltatásokban emlékezett meg: „... Elsőrangú művészet a Dékáni Árpádé. Amit produkál, az lehetetlen, hogy gyönyörűségére ne legyen az embernek...” Majd másutt: „... A mindég elsőrangúak közül Dékáni Árpád professzort említjük meg, aki a maga mezején, a silányabb konkurencia ellenére is korlátlan úr... Annyira úr, hogy felesleges róla tovább beszélni...” Míg az iparművészek szokatlanul meleg hangú elismerései Dékáni munkásságának s a halasi csipkének szóltak, addig a Műhely megnyitásában közreműködő két szakminisztérium félhivatalos propagandája a csipkeháziipari mozgalmat igyekezett támogatni. A szakértők tollából származó, legtöbbször elragadtatott, de minden esetben tárgyilagos megemlékezések magukban is elegendők lettek volna arra, hogy komolyabb figyelmet keltsenek. A napi sajtó 57
