Janó Ákos - Vorak József: A halasi csipke útja a gondolattól a világhírig - Cumania könyvek 3. (Kecskemét, 2004)
Budapesti évek
szándékoltan eltúlzott hírverései nyomán azonban a halasi csipke s a csipkemozgalom körül kezdett romantikus légkör kialakulni. A hangzatos jelszavak iránt olyannyira fogékony magyar középosztály ezekben az években épp a hírhedt „Magyart a magyarnak!” „Tulipán”-mozgalom felvirágoztatásán buzgólkodott. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium s az ipar-felügyelőségek a magyar nők hazafias érzelmeire hivatkozva fordultak a nőegyesületekhez, s hívták fel figyelmüket a magyar háziipar nemzeti jelentőségére. Visszhangként a legkülönbözőbb női társadalmi egyesületek versengve igyekeztek csipkevarrásra, csipkeverésre, minden rendű és rangú női kézimunkára mozgósítani a magyar vidék nincstelen, munkára váró lányait és asszonyait. A jó szándékú, de tájékozatlan, s a reális adottságok iránt vajmi kevés érzékkel rendelkező önkéntes propagandisták egymás szájából vették át a jelszót: Teremtsünk Csipke-Magyarországot! S mert a nemzetivé színezett szólamok és szalmalángmozgalmak mellett ez a kor a minden kínálkozó alkalomra mohón figyelmező, folfokozott hajlandóságú, kalandos üzleti vállalkozások kora volt; természetes, hogy akadtak üzletemberek, akik élénk érdeklődést tanúsítottak az új, exportképes magyar háziipari különlegesség iránt. 1909 februárjában az egyik kiskunhalasi helyi lapban jelent meg az alábbi híradás: „Magyar kézicsipke és Iparművészeti Rt. céggel igen érdekes vállalkozás van kialakulóban. A társaság 250 000 K. részvénnyel indul meg és átveszi a már virágzásban lévő Dékáni Árpád féle halasi csipke és hímzésüzletet, azt továbbfejleszti és átalakítja halasi és egyéb magyar csipkék és hímzések nagyobb mértékbeni gyártására.” (Kiskun-Halas Helyi Értesítője, 1909. II. 17.) A helyi lapban ellenőrizhetetlen forrásból közreadott híradás értékelésében óvatosnak kell lennünk. Erre int bennünket a rendkívül nagy, negyedmilliós alaptőke említése is. Valószínű, hogy a hír sokkal közelebb volt a fantázia világához, mint a valósághoz. A vállalkozás egyébként sohasem jött létre. Az ilyen felelőtlen hírverés csak arra volt jó, hogy visszaélve a halasi csipke hírnevével, félrevezesse a hiszékeny közvéleményt, s jóvátehetetlen kárt okozzon a csipkemozgalomnak. A Műhely, mint az ipannüvészek kollektív bemutató helyisége, s mint úttörő vállalkozás, egyformán megfelelő eredménnyel látta el feladatát. Mint tanműhely, pótolhatatlan politechnikai tanulságokkal szolgálhatott a később megszülető hasonló intézmények számára. Dékáni Árpád vidéken szervezett tanfolyamai már jóval kevesebb eredménnyel jártak. 1908 és 1910 között a Pécelen, Gödöllőn, Óbudán, Újpesten, Kiskunfélegyházán megrendezett tanfolyamokon mintegy 300 csipkemunkásnőt képeztetett ki Dékáni, s ezek kiképzésével párhuzamosan 120 elemi iskolai tanítónő részére rendezett nyári oktató csipketanfolyamokat. Természetesen ezzel párhuzamosan a budapesti Műhelyben is folyt a képzés. Itt előmunkásnőkként Markovits Mária halasi tanítványait alkalmazta Dékáni. Bár ezeken a tanfolyamokon a legkülönfélébb csipkék készítésére oktatták a résztvevőket, Dékáni mindenütt szívügyének tekintette a halasi csipke meghonosítását. 58
