Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)

lés 1815 körül kezdődött Jászberényből.2 Az állandó lakók által elhagyott területen azonban a föld művelése tovább folyt, mert részben a nagykőrösiek, főleg azonban a kecskemétiek folyamatosan élték és haszonbérelték.

1848 előtt a település státusa puszta (praedium) és falubirtok (possessio), a lakói korábban kiskunoknak, majd Jászberény 1745-ös megjelenésével jásznak vallják magukat, kiváltságolt jobbágy (jobagio privilegiata), zsellér (inqilinus), valamint címeres nemes (nobiles armalistae)3 állapotban.

Mizse (történelmi névalakjai: Kwnmyse, Kwnmiseh, Misse, Mysse, Mise, Misse- haza-szállása) neve a maga korában kétségtelenül férfi keresztnév volt, arra azonban semmilyen írásos bizonyítékot nem találtunk, hogy az állítólagos egykori birtokosáról Mizse nádorról kapta volna az elnevezését.4 Heves megyében Alattyán mellett is ismert egy középkori Mizse falu. Az itt tárgyalt települések között a legnagyobb.5

A falu területe a honfoglalás előtt is bizonyosan lakott terület volt, amiről meggyőz bennünket több 20. századi régészeti feltárás is.

Az első régészeti feltárások még a 20. század kezdetén Szabó Kálmán és Papp László ásatásai voltak. A pontosabb és rendszeresebb ásatás 1986 májusában zajlott Mizsének a Felső-Lajos és Táborfalva felőli oldalán az M5 autópálya építését megelőző leletmentés keretében. Ekkor egy szarmata-kori (i. u. 150-250) teleprészletet tártak fel kb. 100 darab edény töredékével, valamint állatcsontanyaggal.6

A következő régészeti ásatás alkalmával 1987-1988-ban, ugyancsak a volt Mizse területén a Kónya-major (volt Kossuth TSZ központi majorja) lelőhelyen egyedülálló honfoglaláskori temetkezést tártak fel, amely némileg bolygatottnak tűnt. A sírgödrök egyikében pl. egy kb. hétéves gyermek sírja volt található, a sírgödrök körül pedig egy teljes lószerszám-készlet (zabla, heveder, kengyel) volt szétszórva.7

Mizse falu első írásos említése elég későn - 1469. szeptember 26-án - kelt Mizse- szék alakzatban bár Mizsei nevezetű karai kunokról már korábban értesülünk. Ebből arra lehet következtetni, hogy a természetesen már korábban is létező Mizse, valamiféle központ szerepet töltött be. Vagyis az írásból nem derül ki, hogy ez a funkció közigazgatási-e, avagy jószágfelügyelői. Mint kétségtelenül településjelző szó csak

2. Az újjátelepülés korábbi elmaradása véleményünk szerint a 17. század első felében a „hármas szorítás” (török, Habsburg és erdélyi fejedelemség), majd az ugyanezen század második felében a „négyes szorítás” (török, Habsburg, erdélyi fejedelemség, kuruc) rovására írható.

3. Az armalis nemest a kun jobbágytól csak az különböztette meg, hogy volt egy nemesi címeres levele.

4. Ez a hiedelem már a 19. századtól tartotta magát. F. Szabó Géza szerint (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I. kötet Kecskemét 1930.138.), a község: „nevét Kun László király utolsó nádorától, a vad Mizsétől (1299) veszi”. Ezt sajnos nem tudtuk megerősíteni, mert erre semmi írásos bizonyítékot nem találtunk. Az azonban kétségtelen tény, hogy a Mizse férfi keresztnév a középkorban.

5. 1580-ban pl. Mizsén 42 családfőt írtak össze, ami ötös szorzóval kb. 210 lakost jelentett. így figyelembe véve az egykori nagyságrendeket Mizse a közepesnél nagyobb település volt. Ezt a szintet sem Lajos, sem Bene soha nem érte el.

6. Kulcsár Veronika - Vörös István: Szarmata telep Lajosmizse határában. In: Cumania 1. A Bács- Kiskun Megyei Múzeum évkönyve, Kecskemét 1989. 67-93.

7. Kulcsár Veronika: Honfoglalás kori gyermeksír Lajosmizséről. (leletmentés az M5 útnál II.) In: Cumania 13. A Bács-Kiskun Megyei Múzeumok évkönyve, Kecskemét 1992. 75-85.

6