Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)
1546-ban fordul elő egy török adóösszeírásban, igaz azonban, hogy csak időbeli visszakapcsolás formájában. Ezidőtől azonban folyamatos az írásbeli megjelenése. A családfőinek az első teljes körű név szerinti összeírása 1559. május 15-én kelt, a vezetéknevek azonban nem mindig pontosak, mert a syakvat írásból történt a ki- betűzés.8 Az első igazán megbízható név szerinti összeírás az 1577. szeptemberi hónapból származik. Ezen összeírásból kiderül az is, hogy a lakói jobbágyok, zsellérek és armális nemesek voltak. A tizenötéves háborúban (1592-1606) Mizse is elnéptelenedett. A lakói Nagykőrösre és Kecskemétre menekültek, de találkozunk Szabadszállásra költözőkkel is. A település közel 215 évig állandó lakosság nélkül néptelenül állt. Ujjátelepülése 1815 körül kezdődött, amikoris az ideiglenesen (nyáron) korábban is ott élő jászberényi alhaszonbérlők kezdték véglegesen megszállni. Tehát nem a valamikori kunok, vagy azok maradékai tértek vissza. Puszta státusban létezett 1877. március 16-ig, amikoris fél-Benét is magába foglalva, Lajossal egyesülve önálló községgé vált. Az 1745. november 25. előtti időben egységes Bene puszta szintén ősi település volt, amelyet egy múlt században véletlenszerűen talált honfoglalás kori vitéz leletekben gazdag sírja bizonyít. A lelet teljes leírását Jankovich Miklós 1835-ben közölte.9 * II. Az egységes Bene pusztának az első írásos említése az általunk is közölt, 1385. szeptember 1-jén kelt oklevélben olvasható. Ettől kezdve hol ritkábban, hol sűrűbben, de folyamatos az említése. A részletesebb leírásáról 1546-tól beszélhetünk, az egykorú török adóösszeírások alapján. A családfők név szerinti összeírása először az 1559. május 15-én kelt török fejadó- összeírásban olvasható, 1546-ig történő visszakapcsolással. Feltűnő, hogy a sorsa 1548-1592 között eltér Lajosétól és Mizsétől, azaz nem Egerhez adózik. A tizenötéves háborúban (1592-1606) elpusztul, a lakói Kecskemétre, vagy más biztosabb helységbe menekülnek, a területét, pedig Kecskemét éli. A 17. században kevés információnk van a történetéről, több helyen lehet olvasni, hogy Szeged birtoka volt. Egy esetleges és szerencsés szegedi kutatás jelentősen javíthatja és bővítheti a jelenlegi tudásunkat. A 18. században a jászberényi és jászladányi fél-Benéről már számottevő ismeretekkel rendelkezünk. Bene 1815-től települt újra. Külön említésre méltó, hogy az 1782-1784 között készült első katonai felmérésű térképén a valamikori Bene falu templomának romjait láthatjuk. Bene puszta, Lajosmizse 1877. március 16-án megvalósult önállósága idején Lajos- mizse részeként a település egyik elemét képezte. Innen 1907. december 21-én vált le és önállósult Ladánybene községként. A fél-Bene puszta fogalom 1745. november 25-én keletkezett, amikor is Jászberény magához váltotta az egész Benének a Kecs8. A syakvat betűs szöveg átírásánál a nehézséget az jelenti, hogy a syakvat „abc” nem ismerte az „o”, az „ö”, az „u” és az „ü” magánhangzókat. 9. Wadassi Jankovich Miklós: Egy magyar hősnek, hihetőleg Bene vitéznek - ki még a X. század elején Solt fejedelemmel I. Berengár császárnak diadalmas védelmében Olaszországban jelent volt - újonnan felfedezett tetemeiről s öltözetének ékességeiről. In: A Magyar Tudós Társaság évkönyvei. Második kötet 1832-1834. Budán 1835. 281-296. A fontos lelettel később Dienes István („A magyar honfoglalás kora,” In Szombathy Viktor szerk., A magyar régészet regénye, Budapest, Panoráma, 1970,140-150), és László Gyula („150 éves Bene vitéz sírja,” In Múltunkról utódainknak, II. Budapest, Püski, 1999, 778-783) foglalkozott. 7
