Benedek Gyula - Kürti László: Bene, Lajos és Mizse oklevelei, történeti dokumentumai 1385-1877 - Cumania könyvek 2. (Kecskemét, 2004)
BEVEZETÉS Lajosmizse ma Bács-Kiskun megye legészakibb részén található - a Felső-Kiskunságban - Kecskeméttől északnyugatra kb. 17 kilométerre. A valamikori kiskun puszták közül az elmúlt mintegy 150 évben viharosan fejlődve a legnagyobb gyarapodást produkálta és ma már város.1 Területe a honfoglalás idejét megelőzően is lakóhely volt, aminek a tárgyi bizonyítékai az elmúlt 170 év alatt véletlenszerűen és tervszerű régészeti kutatás következtében kerültek elő a föld mélyéből. A mai belterületi és külterületi alakzatában 1877. március 16-án jött létre. Korábban ugyanis - nevezetesen az általunk tárgyalt középkorban (1000-1526), később a török világban (1541-1699), nemkülönben az újkor kezdetén (1700-1848), az apró- falvas-kishatáros település struktúrának megfelelően - három közjogi értelemben önálló település volt a területén, mégpedig: Lajos, Mizse és Feldeák. Ezekhez sorolódott 1745-től folyamatosan az iratok által fél-Benének nevezett puszta, amelyek mindegyikét Jászberény haszonbérelte a kamarától több mint 150 évig. Az Árpád- kori Bene faluról, egy-két régészeti lelettől eltekintve, semmit sem tudunk. Sajnálatos módon, a kutatás során ezeknek a volt településeknek sem a külső-, sem az egymástól elválasztó belsőhatárait megbízhatóan nem tudtuk meghúzni. Fíasonló- an kérdéses a középkori belterületük színhelye is. A legtöbb és legmegbízhatóbb adataink a valamikori Lajosról vannak, bár a honfoglalás előttről, valamint a korai középkorból semmilyen információval nem rendelkezünk (történelmi névalakjai: Lajosülése, Lajosszállása, Kunlajos, Lajos). Az első írásos említése 1444. január 19-ével datálódik „layoswlese” névalakban, amikoris puszta. Ezt követően 1491. szeptember 19-én bukkan fel ismét személyes vezetéknévalakzatban imigyen: „Nicolaus Gererth de Layos zallasa”. 1546-tól már folyamatos - bár nem elég kielégítő - a létezéséről szóló információ. A névmegírás ezen időszakban, hol „Kwnlayos,” hol „Layos”. Az 1799. augusztus 20-ikán kelt iratunk a nép által „Nagy Lajos”-nak nevezett részét azonosítja Feldeákkal. Ennek a területnek azonban a földrajzi határait nem tudtuk pontos meghatározni. Ugyanakkor a fenti elnevezés sugall egy olyan információt is, hogy Lajosnak volt „Kis Lajos” nevezetű része - valószínűleg a mai Alsólajos. Ennek igazolására azonban konkrét levéltári bizonyítékot ez idáig nem találtunk. A lakosainak a név szerinti szórványos említésével 1550-ből, 1546-ból, 1559 május 15, valamint 1577. szeptember keltezéssel áll a rendelkezésünkre. A tizenötéves háborúban (1592-1606) elnéptelenedett - a lakóinak a zöme feltehetően elsősorban a biztonságosabb Kecskemétre, kisebb számban Nagykőrösre menekült - az újjátelepü1. Az 1877. évi I. te. 2.§. 18. pontja alapján 1877-ben vált önálló településsé, de már akkor 641 lakóház állt Lajosmizsén 3131 lakossal. A városi rangot 1993. szeptember l-ével nyerte el. 5
