Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Lakóházak, építmények a telken
tásának sürgetése nem járt sikerrel. A falunak még 1928-ban nem volt sem telefonja, sem távírdája.125 A lakosság gyors növekedése miatt hamarosan jelentkezett az igény középületek, iskolák, templomok építésére is, amelyek előbb csak gondot, később anyagi terheket jelentettek a falu számára. LAKÓHÁZAK, ÉPÍTMÉNYEK A TELKEN A település szerkezete, a lakóházak alaprajzi és külső megjelenési formái, valamint tüzelőberendezésének típusai és a füstelvezetések technikai megoldásai egy falu képének meghatározói lehetnek. Szánk község kialakulása, az utcák, terek elrendeződése azonban nem organikus fejlődés, hanem tudatos tervezés eredményeként jött létre, ezért abban helyi hagyományokat, táji sajátosságokat nem kereshetünk. A telkeken megjelenő építmények, elsősorban a lakóházak formai, szerkezeti elemei a falu vegyes összetételű lakossága egyéni ízlésének, igényeinek hordozói. A szanki és móricgáti lakóházak fő változatairól részletes tájékoztatást találunk Égető Melinda tanulmányában.126 A lakóház a település legkisebb egysége, amely környezetével együtt a nagyobb közösség életformája egyéni megnyilvánulásának és mindenfajta tevékenységének elsődleges színtere. Emiatt, ha vázlatosan is, történeti fejlődését, sajátosságait ismertetnünk kell. A legegyszerűbb, már Szabó Kálmán ásatásai nyomán a XV-XVI. századból felszínre került127 falusi lakóépületek maradványaként megismert putri, putriház, fődigunyhó, veremház a pusztára beköltözött szegény családoknak egy-két évi használatra épített ideiglenes hajléka volt, amíg állandó, szilárd lakóházakat nem építettek maguknak. A putriház és az állandó lakóépület között átmenetet képezett a hantház, amely az 1880-as évekig főként a külső határrészeken fordult elő. Falát gyepes talajból négyszögletes formára kivágott hantokból rakták és sárral ragasztották össze. Az 1880-as évektől az állandó, nagyobb távlatra épített lakóházak fala leginkább vályog volt. Vert (vereti) falú házat csak ott készítettek, ahol erre alkalmas agyagos talaj volt. A verett falat deszkák között szalmás sárból rakták. Mikor egy-egy sorral minden oldalon elkészültek, lefurkózták és száradás után a földbe vert karók között a deszkákat feljebb húzták. A falak építése közben az ajtók, ablakok helyét kihagyták, Az elkészült falakat tapasztás és meszelés előtt simára faragták. Sárfalú, sövényfalú (paticsfalú, földbe ásott karók között gallyakból, vesszőből font, s kívül-belül tapasztott) házat nem építettek. A verett és a vályog falakhoz alapozásul terméskövet (időszakos vízfolyások mentén képződött lyukacsos szerkezetű réti mészkő) használtak. 123 GESZTELYI Nagy László 1928. 108. 126 ÉGETŐ Melinda 1978. 163-170. 127 SZABÓ Kálmán 1938. 82-85. 55
