Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Lakóházak, építmények a telken
A lakóházak formájuk, szerkezetük és tüzelőberendezésük szerint az alföldi vagy középmagyar háztípushoz sorolhatók három osztatú (szoba-konyha-kamra), soros beosztással. A régebbi házak szabadkéményes konyhai tüzelővel és kívül- fűtős, csonkakúp alakú szobai kemencével készültek.128 Az a földdarab, amin a falubeli vagy tanyai lakóházak, istállók és más melléképületek álltak, a telk (telek) vagy porta. A faluban a lakóházak végükkel kiépültek az utcára, a ház végénél, az utca felől ritkán hagytak „kiskertet”. A századforduló idejéig egy portán csak egy lakóépület volt. Ha a fiatal házasok a maguk számára külön lakást akartak, a ház folytatásaként, azzal egy fedél alatt építettek maguknak házrészt. Ez esetben a kamrát, ami rendszerint a régi ház udvar felőli végén volt, máshová helyezték. A XIX. századi lakóházak tetőszerkezete szelemenes, ollóágasos volt, amit ritkán gyékénnyel, gyakrabban szalmával, s általában náddal fedtek. A háztetőre a szalmát kévéstől rakták fel, azután felverték, mint a nádat. Lakóházaknál ritkán fordult elő, hogy a szalmát nem kévékben, hanem kazal módjára villával rakták a födémre padlás és horogfák nélkül, de melléképületeknél, különösen ólaknál ez gyakori volt. Az 1920-as évektől ismert, mindennapi használatra épült laciház kisebb méretben, de tűzhellyel és kemencével is ellátott, különálló, időszakosan (májustól októberig) lakott, a lakóház funkcióját ellátó, s azt helyettesítő építmény volt. A korábbi szabadkéményeket 1900 táján kezdték felváltani a kantinos kony- hájú, zárt füstelvezető kémények. Ezek kutatásaink idején már nemcsak általánosak, hanem szinte kizárólagosak voltak. A régi tanyai épületeknél általában, de a falubelieknél is gyakran a konyhaajtó a szabadra nyílott. A konyha előteréből, a pitarból egy ajtó a szobába, vele szemben a másik a kamrába nyílt. Ha a konyha udvari ajtaja befelé nyílott, kívül lécből készült rácsos félajtó, saráglya zárta a nyílást és akadályozta meg, hogy nyáron a jószág vagy baromfi bemenjen a konyhába. Néha két egész ajtó volt a konyhán, egyik kifelé, másik befelé nyílott, ami a téli hideg ellen védett. A befelé nyíló ajtót levélajtónak mondták. Az erősebb külső ajtót éjszakára becsukták és belülről kapoccsal (tolózárral) zárták. Ha szabadon hagyták a házat, a levélajtót kulccsal zárták. A konyhának két része volt. Középen bóthajtás választotta el a kémény alatti részt a konyha első részétől, a pitartól. A konyha kifejezésen csak a pitart értették, a belső rész neve kéményajja volt. Itt a sarokban helyezték el a kerek alakú katlanyt (tüzelőpatkát), ahol szabad tűzön a főzést végezték. Újabban a kéményajját fallal és ajtóval választották el a pitartól, hogy a konyhába belépve ne lehessen látni a füstös falat. A füstnek a kéményen keresztül kiáramlásához huzatra volt szükség, emiatt a kamin és a konyha ajtaját megnyitották. Ez azonban csak ritkán, nagyon zimankós időben fordult elő. 128 ÉGETŐ Melinda 1978. 188. 56
