Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

I. A történelem sodrában - A tanyásgazdálkodás útján

ítéléséhez az első világháború utáni népszámlálási adatok a rendkívüli politikai, gazdasági helyzet miatt ehhez nem adhattak reális alapot, a későbbi felmérések viszont - bár ez a vizsgált időszakunkat jóval meghaladja a terület gazdasági, települési szerkezetének, népesedési viszonyainak megállapodott formáit mutatták. Ezek szerint 1930-ban a falu 4276 főt kitevő teljes (Móricgáttal együtt) lakosságából 3458 fő, a lakosság 81,54%-a lakott tanyákon. Jóval később, 1960-ra az arány úgy változott, hogy az akkori 4429 fős teljes lakosságnak már „csak” 73,76%-a, 3267 fő élt külterületen115

Az egyes határrészeken élő külterületi lakosság számaránya mutatja a terület népsűrűségi képét, s egyben a tanyák hálózatának lazább vagy sűrűbb megjelenését. Ez viszont nemcsak az egyes határrészek más-más kiterjedését, hanem a talajminőségek különbözőségét, a megtelepedésre, földművelő gazdálkodásra alkalmas vagy kevésbé megfelelő voltát tükrözi. A Móricgáton élő népesség az egész külterületi lakosság 60,4%-át tette ki, teljes száma 2089 fő volt. Ezt figyelembe véve úgy tűnik, hogy az egyesített két pusztának a tanyákkal legsűrűbben benépesült része Móricgát volt Figyelembe kell azonban venni, hogy az összeírok a szanki határrészek, dűlők külön-külön felvett adatai mellett az egész Móric- gáti részt egyetlen egységnek tekintették, holott ennek a pusztának a területe (5800 kát. hold) majdnem fele volt a szanki határnak (13 000 kát. holdnak). Móricgát tanyahálózatának központi részét, a Szigetdűlőt valóban sűrűn népesítették be a tanyák lakói, a határ más része azonban nem sokban különbözött Szánk külterületi népsűrűségétől. Móricgát népességét a felmért pusztarészek lakosságának számát tekintve nagyságrend szerint Kiszsombós dűlő követi 990, az Izsáki út mente 320, a Szőlősor 192, a Messzelátó dűlő 178, a Kiszsombós újtelep 121, az Újtelep 97, a Kőkút dűlő 86, a Bundás-dülő 54, a Csárdaszék 51 lakóval.116

A bel- és külterületi lakosságnak ilyen aránya az Alföld nagyobb múltú helységeit figyelembe véve szinte elképzelhetetlennek látszik. A tanyák megjelenése az Alföld más részein a túlnépesedett helységek lakosságának kiáramlásával függ össze. Mint Erdei Ferenc írásában is láttuk, a „valódi” tanyák népét egy- egy nagyobb település „bocsátotta ki magából, de el nem engedte magától”. A határ felosztása előtti kezdeti tanyatelepülések idején, de a felosztás után, a tanyarendszer kiteljesedése korában sem volt lehetőség arra, hogy az anyaközségek lakossága szállja meg a tulajdonában lévő pusztákat, hanem idegenek vették azokat birtokukba, teljesen elszakadva előző lakóhelyeiktől, hogy a pusztákon szerzett földjeik életlehetőséget biztosíthassanak számukra. Az időközben kialakult faluközponttal gyakran maguk is szereztek ott belsőségi tulajdont, s akár építkezhettek is rá, érzelmi közösséget nem éreztek, nem gyakorolt az feléjük

115 Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat, 83. kötet. Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok. Budapest, 1932. 364.; ÉGETŐ Melinda 1978. 160. 7. számú jegyzet. (A tanyai lakosság 1910 és 1930 között 193 fővel gyarapodott, a következő 30 év alatt pedig a növekedés csak 2 fő).

116 Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat, 83. kötet. Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Budapest, 1932. 367.

51