Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Falu a pusztában
800 pengőbe, a falu központi részén több ezer pengőbe került. A falunak a második világháborúig legszegényebb része az Oncsa-telep volt. Az ott lakók 1937-38 körül részletre kapták felépített, egyforma házaikat. így sokgyermekes szegény családok is házhoz jutottak. Az itt lakók jól érezték magukat, csak akkor adták el házaikat, ha elköltöztek a faluból, pl. ha gyári munkások lettek.92 A régi községházán a falu hivatalos ügyeit a jegyző intézte. O készítette a jószágok adás-vétele céljára a tulajdont igazoló marha-leveleket, passzusokat Később írnoka is volt, Puskás Lajos. Mihálovits József után, már az új faluban Homoki László volt az utóda, aki Tiszaújfaluból került Szánkra. A bíró csak hetenként egyszer tartózkodott a községházán, s főként vitás ügyekben perlekedő felek közti igazságtevőként és a jegyző tanácsadójakén tevékenykedett. Öreg László János és Rácz Ferenc után, már az új faluban Répás János töltötte be ezt a tisztséget. A falu nemcsak az új település még eladatlan telkeivel, hanem a határban lévő, a falu költségeit és a köztisztviselői béreket biztosító ingatlanokkal is gazdálkodott. A község birtokát az 1890-es évek elején Kiss Elek (ragadvány nevén Kis Kapar) bérelte. A falutelep erdőterületét legeltetésre, az alsó kubikgödröket az agyag kitermeltetésére adták haszonbérbe. Ezekért 1894-ben László Ferenc évi 40 forintot fizetett a községnek. A legelő bérleti ideje Szent György naptól Szent György napig tartott.93 Mialatt Szánk az önálló közigazgatás megszervezésének útján haladt, Móricgát továbbra is Lacháza külterületi pusztája maradt. Területe és népessége jóval kevesebb volt, mint Szánknak, lakói főként Lacházáról kerültek ki, sok esetben a puszta eredeti birtokos gazdái, vagy azok leszármazottai voltak, így jobban kötődtek az anyaközséghez, mint a szanki pusztán szétszóródott, túlnyomó részben idegenből ide települt mezőgazdasági bérmunkás, agrárproletár népe Kunszentmiklós közbirtokosságához. A távoli puszta közigazgatása azonban Lacházának is gondot jelentett, de az önállóságra törekvés jelei a lakosság részéről jóval kevésbé mutatkoztak, mint ahogy azt Szánk esetében láttuk. A puszta hagyományos rendjének a fenntartását, a pusztabíró és a pusztacsőszök tevékenységének irányítását és ellenőrzését, az anyaközséget illető haszonvételek behajtását, az adók, vámok, illetékek fizetésének kötelezettségeit célszerűbbnek és hatékonyabbnak tartották áthárítani a pusztához közeli, a közigazgatás gyakorlatát már ismerő, s arra a felsőbb hatóságoktól jogosítvánnyal rendelkező Szánk község elöljáróságára. Móricgát közigazgatásának ellátását tartalmazó, a község és a pusztát birtokló Lacháza közötti megállapodást az 1879. évi, 5 évre kötött írásbeli szerződésben rögzítették. A puszta közigazgatási teendőinek ellátásáért Lacháza város és puszta Móricgát lakossága évi 161 forintot fizetett Szánk községnek. Az első 38 92 Droppa Antal tanító közlése. 93 Közgyűlési jegyzőkönyvek, Szánk, 1894. március 22. BL.
