Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)

I. A történelem sodrában - Tanyák népe

legeltették. Aratás után, „talló-szabaduláskor” a földet felszántották. Hasznos és szükséges volt a pallagoltatás, mert akinek sok földje és kevés legelője volt, igás és növendék jószágait a pallagon „elforgathatta” míg nem szabadult a mező. A pallagon sok jószág, birka és disznó felnevelkedett.

Ha a földet a gabona learatása után pallagnak akarták hagyni, nem szántották fel, hanem - ha volt rajta mező - elkezdték legeltetni. Tavasszal már bőségesen ellátta élelemmel a jószágot, s míg fel nem kellett újra szántani, Dömötörig (október 26.), vagy november utoljáig legeltethették.

A szankiak jószágaikat nagyobb számban Orgoványra hajtották közös legelőkre, mert a szanki járásokat a szentmiklósi gazdák marhái, nyájai foglalták el. Ami a puszták használatának lehetőségeiből számukra jutott, azt a jószág számának megfelelően legelőbér, szájbér formájában meg kellett váltani. Kisebb jószágállomány esetén gazdaságosabb és célszerűbb volt az igázott, vagy más haszonállataikat a pallagon, a tanya körüli legelőkön, tallószabadulás után a gabonaföldeken, kaszálás után saját rétjeiken tartani, s családjuk fiatalabb tagjaival őriztetni. A közös járásokon, vagy más gazda földjén azonban nem legeltethettek.

Őszi behajtáskor a kunszentmiklósi és lacházi gazdák jószágaikat hazahajtották és otthon teleltették. A közbirtokosság meghatározta, hogy meddig lehet a jószág a közös legelőn. Volt „szentmihályos” (szeptember 29.) és „dömötörös” (október 26.) időhatár. Eddig fogadták a számadót is. Aki Dömötörig váltott legelőt, annak több legelőbért kellett fizetni.

A téli rideg tartásmód a pusztában a XIX. században már nem volt szokásban. Azoknak a gazdáknak, akik kisebb szántóföldekkel rendelkeztek és a pusztán tanyákon éltek, jószágaik teleltetéséről ott kellett gondoskodni. Ezért tanyai portájukon istállót építettek. Istálló lakóház nélkül nem volt, de előfordult, hogy a gazda télen egy helyiségben, együtt élt a jószággal, vagy azok részére „födi vermet” készített.78

Az állattartás és a földművelés aránya, egymáshoz való viszonya a legelők felosztásával, szántóföldi művelés alá vonásával változott meg. Az előző korszakban az állattartás mellett a földművelésnek másodlagos szerep jutott, a járások idején a jószágtartás érdekei korlátozták a szántóföldek kiterjedését. A puszta belsőbb részein nem is lehettek szántóföldi művelés alatt területek, mivel a nagy létszámú barmokkal nem kerülgethették azokat. Viszont a még szűk szántóföldeken a tanyák mellett a gazdáknak nem lehettek nagyobb számban heverő-, tőke- és növendék jószágaik, azokat a közbirtokossági legelőkön „fűbér” fizetése mellett tarthatták. így a tanyafejlődésnek ebben a második szakaszában az állattartás és a földművelés érdekei egymással ütköztek, majd a puszták felosztása után a földművelő gazdálkodás egyéni érdekei jutottak túlsúlyra, s a jószágtartás

78 A mezőgazdálkodásnak és állattartásnak a puszták felosztása előtti gyakorlatáról és szokásairól az adatközlő Péter Szabó András. Szánk, született: 1889.

32