Janó Ákos: Falu a pusztában - Cumania könyvek 1. (Kecskemét, 2002)
I. A történelem sodrában - Falu a pusztában
volt közösségi szempontjai ennek alárendelődtek. A határhasználat alapjaiban megváltozott rendszere folytán a földművelés addig erős korlátok közötti gyakorlatával szemben a teljes egyéni szabadság kapott utat, s a mezőgazdasági termelés fokozásának korlátlan lehetőségei és feltételei nyíltak meg. A mezőgazda- sági termelés átalakulása tehát az állattartásnak és földművelésnek egymáshoz viszonyított arányában fokozatosan valósult meg, de a folyamatot a legelők teljes felosztása, a földek egyéni tulajdonba adása tette teljessé. Ezzel párhuzamosan a tanyák fejlődésének harmadik szakasza kezdődött el, a mezőgazdasági termelési módok megváltozásával pedig a tanyás gazdálkodás formája alakult ki. FALU A PUSZTÁBAN A lakosság számának növekedésével és a puszta használatának mind jobban szaporodó gondjaival Kunszentmiklósra és közbirtokosságára egyre súlyosabban nehezedett a távoli birtokrészen a gazdálkodás hagyományos rendjének fenntartása és a terület közigazgatásának ellátása. Ezek miatt az anyaváros részéről is felmerült a szanki önálló közigazgatás megszervezésének gondolata, s még inkább óhajtotta ezt a puszta lakóinak többségben lévő része, amely minden hivatalos ügye intézése céljából a távoli anyavárosba kényszerült járni. Napirendre került a kérdés mielőbbi megoldásának szükségszerűsége, ami a nagykiterjedésű szórványtelepülést a községi szervezeti formák kialakításának útjára vezette. A puszta legsűrűbben lakott, legnépesebb része a Szőlősor volt, természetesnek látszott, hogy a létesítendő önálló közigazgatás központja, s majd a falu helye is ez legyen. Az elképzelés megvalósítása az 1870-es évekig húzódott. Az első községháza a Terbe-Lippai-féle tőzeges réttel szemben, az Izsáki út másik oldalán, a Zelei-dombon állott.79 Építésének idejére nincsenek támpontok, valószínű, hogy a település ügyeit intéző hivatalt egyik tanyai épületben rendezték be. Az első időkben Mihálovits József volt a község jegyzője. Mellette László János, előbb pusztabíró, majd községi bíró intézte a falu ügyes-bajos dolgait. O volt a községi elöljáróság legtekintélyesebb tagja, akinek a területen szinte korlátlan hatalma volt. A községházán kívül működött iskola, s az evangélikusreformátus hívek számára imaház is. Az épületek a század végére kiürültek és elpusztultak, de a falak maradványai 1920 körül még félméternyire kiemelkedtek a földből.80 A szőlősori települési, közigazgatási központ nem lehetett hosszú életű, mert ott az egyéni tulajdonban lévő földek és a szőlőültetvények miatt nem volt tér a növekvő arányú betelepülések és a falu terjeszkedése számára. Előbb a Szőlősoron felül, a későbbi kisvasút vadkerti megállójánál akartak nagyobb falu79 Nagy Czirok László gyűjtése. Thorma János Múzeum Adattára I. sz.: 6435. Közli FORCZEK Zoltán 1977.39. 80 Droppa Antal tanító közlése. 33
