Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Holczer József Mire Mari főorvos úr elmosolyodik:- Rokon szakma! (Naná, jegyeztem meg, hiszen régen a kirurgus, azaz sebész meg a borbély is egyazon személy volt!) KADAFALVI ANEKDOTÁK Élt Kecskeméten egy másik Holczer család is, velük nem álltunk rokonságban. Egyik, még ma is emlegetett kiválóságuk egy híres helybéli orvos. Humánussága csaknem Batthyány-Strattmann Lászlóéhoz mérhető: ha látta a betegén, hogy igen szegény, inkább ő maga dugott neki a zsebébe pénzt, hogy gyógyszerét megvehesse. Amikor 1978-ban Kadafalvára kerültem hétvégi papnak, egy idős néni megkérdezte:- Ugye rokona tetszik lenni a Holczer doktornak? A válaszom ekképp hangzott:- Sajnos nem... De büszke vagyok a csendőrtiszt nagypapámra! Eljön az első Erzsébet-nap 1978-ban. Pászthory és Szántó testvér a szobájukban fogadják a köszöntéseket. Verssel jön egy néni, de engem megpillantva meglepődik, és szinte remegve mondja:- Kicsi szívem, kicsi szám; Isten éltesse főtisztelendő lelkiatyámat! És átnyújtja nekem a szép nagy csokor virágot... 1979. március 18-án, József-napkor átestem a számomra váratlan kápolnai köszöntésen. Két-három kislány a „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve" dallamára szép, tartalmas szöveget énekelt. (Évtizedek múlva Balasi Katalin testvér elárulta: ő írta.) íme: Elérkezett, elérkezett József neve napja. Kis kápolnánk apraja és nagyja Ideállnak, minden jót kívánnak, József atya neve napján szívből gratulálnak. A jó Istent arra kérjük, éljen még sokáig, Mert a lelkünk szent igére vágyik, És azután vigye fel a mennybe, Zárja be őt szeretettel szentséges szívébe! Másnap - már a piarista rendházban - el akartam mesélni az ünneplést. Ám nemhogy a szöveg, de még a dallam se jutott eszembe. Hirtelen azonban beugrott egy új dallam: „Lakodalom van a mi utcánkban", és máris meglett az új szöveg is, amely tartalmilag mégiscsak arról szólt, mint az előző napi: Örömünnep van a kápolnába': Szálljon áldás a lelkiatyára! Neve napját ünnepeli éppen, Véle örül a Szent József az égben. Neve napját ünnepeli éppen, Oszt' véle örül a Szent József az égben! Egy keresztelőn történt. A megkeresztelendő kisfiú már rég volt csecsemő, ám akkor is kiszolgáltathattuk a szentséget, föltéve, ha még nem érte el a négy esztendőt. Igen példásan viselkedett, végigülte a szertartást egy kisszéken. Az ellenemondás és hitvallás után, közvetlenül a szentség kiszolgáltatása előtt szokás szerint föltettem a szülőknek és a keresztszülőknek azt a kérdést, amely így kezdődik:- Akarjátok-e, hogy...? Ám még be sem fejezhettem, a kisgyerek válaszolt mindük helyett:- Atajom! Valamikor az 1980-as években történt... A keresztelendő csecsemő zömmel vidéki rokonai már a mise elejétől jelen voltak. Egy idősebb bácsi, talán épp a nagypapa meglehetősen piros, sőt lila arccal ült az első pad- ban. A prédikációmban utaltam arra az ismert Mindszenty József-kijelentésre, hogy egymillió imádkozó meg tudná menteni a hazát. A bácsika már akkor kommentálni kezdett:- Méghogy annyi! Nem győzték csitítgatni. Eljött a keresztelés. Szokás szerint elmondtam a hitvallásba bekapcsolódó többieknek is, hogy két kérdés- csoport lesz: az elsőnél az „Ellene mondunk!", míg a másodiknál a „Hiszünk!" az együttes válasz. Példásan felelgetnek az elsőben föltett kérdésekre. Jön a második rész. Épp csak elkezdem:- Hisztek-e... - abban a pillanatban a bácsi mindenkit túlharsogva bekiáltja:- Ellene mondunk! 172
