Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Egy kecskeméti folklórgyűjteményből Jó régen lestem el ezt a beszélgetést a ballószögi buszon... Fölszáll egy néni, és meglepett örömmel mondja a sofőrnek:- Ezer éve nem láttam! Mire a sofőr:- Nem hát, mert maga nem jár templomba! Nagy sürgés-forgás előzte meg a püspökké lett, de plébánosként a Nagytemplomban maradó Marosi Izidor kilátogatását. Megérkeztem Kecskemétről a busszal, és a söprögető gyerekek egyike így tájékoztatott:- Várjuk a pápát! Sokan emlékeznek még a tisztes kort megért Kálmán bácsira. Gyengélkedett, ezért ismét papot kért. Ápolója telefonon megállapodott velem, hogy szombat délben értem jön autóval, és elvisz az öregúrhoz. Kopognak, jött a néni.- Mehetünk - szóltam, de a néni leintett:- Itt van a Kálmán bácsi is!- El tetszett hozni? - csodálkoztam el az örvendetes javulás fölött.- Nem: ő hozott el engem! Immár a kápolnában részesült a bácsi egyszerre három szentségben. Kikísértem őket, gondolva, hogy most már a kísérő fog vezetni. Pedig dehogy! Bizony, Kálmán bácsi cselekedte hazafelé is, kezdve egy hatalmas rükverccel, amely egy tizenéves srácnak is díszére vált volna! Pászthory Erzsébet Jézus Szíve-népleány hittanosainak meg kívánta mutatni a mi ta- bernákulumunkat belülről is. Megkért engem, hogy tegyem lehetővé. A kis hittanosok körülállták, majd körültérdelték a hátsó oltárt. Amikor kinyitottam az ajtócskát, Erzsiké néni ezt kérte tőlük:- Most pedig köszönjetek a Jézusnak! Erre az egész társaság kórusban:- Csókolom!!! Fiatal rendőrök tették tiszteletüket a kápolnánál. Éppen akkor jöttem a busztól, és bemutatkoztam, hogy én vagyok a lelkipásztor.- Épp magát keressük! - mondta egyikük. Elumoromnál voltam, és máris úgy tettem keresztbe a kezem, hogy az egyértelmű felhívás volt a megbilincselésre. Természetesen ez elmaradt; és az ismerkedés is, bár egyre komolyabb dolgokra terelődött a szó, valamiképp mégis kedélyes maradt. A talán legkomolyabb kérdést azért megemlítjük:- Szokták-e önt a hívek bűnökről tájékoztatni? Mire igazi komolysággal és szavahihetőséggel ezt válaszoltam:- Naná: a gyóntatószékben. De ez nem tartozik magukra! Tudomásul vették, és csakhamar el is mentek... Éppen a havat lapátolom, mégpedig december 24-én délután három óra tájban. Meglehetősen inog egy arrafelé érkező kerékpár, de korántsem a jég, hanem - más miatt. Gazdája megáll a kapu előtt. Megszólítom:- Adj' Isten! Ugye a boltban volt?- Nem! Jöttem az - éjféli misére! Nem akartam hinni a fülemnek. Amaz meg még magyarázza is:- De igen, mert ide van írva, hogy fél négykor kezdődik az éjféli mise. Ekkorát azért már aligha tévedhettem a kiírásban, még ha tényleg kézzel írtam is a benti hirdetés másolatát... És ki is mentem a barátunkhoz. Bizony, mégiscsak ott van a „fél négy". Csak éppen két sorral lejjebb: a szilveszteri hálaadás időpontjaként. Barátunkat szelíden hazaküldtem: pihenni. Aki aztán nem volt ott a hagyományos időpontkor sem: este 10-kor. Kisboldogasszony napján, épp szombatra esett, türelmesen vártam a délutáni misére a híveket. Magam maradtam. (Igaz: reggel kivételesen volt már mise, gyászmise, amelyen jó néhányan ott voltak.) A prédikáció kivételével el is végeztem a misét: az angyalok jelenlétében. Épp befejeztem, amikor beállít egy kedves idős hívőnk:- Dicsértessék! Ma van a születésnapom!- Isten éltesse! - szóltam, és már vetettem is le a miseruhát.- De jöttek ám Feri bácsiék is, épp most szállnak ki az autóból! Máig emlegetem, hogy milyen nagy lelki élményt jelentett számomra a pár perc múlva megkezdett újabb máriás szentmise, litániával is megtoldva. És csodálatos volt, ahogyan 173
