Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)

Névjegy - Fehér Zoltán: „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos” (Pályám emlékezete)

Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos" lujának hagyományait fölgyűjteni. Egy keceli hallgatómmal meg közösen jelentetünk meg egy esszét. Sok néprajzi témájú szakdolgozat készült, és egyhetes néprajzi tábort is létre­hoztunk Rácz-Fodor Sándor kollégámmal Bá­tyán. Hallgatóimat a helyi művelődési házban szállásoltuk el. A főiskolán sikerült régi tervemet megva­lósítani. 1982-ben fölvettek levelező hallgató­nak a szegedi József Attila Tudományegyetem pedagógiai kiegészítő szakára. Itt aztán szak- dolgozatom (A családi nevelés változásai egy parasztfaluban az első világháború végétől napjainkig), majd doktori disszertációm té­mája is részben pedagógiai, részben néprajzi megközelítést igényelt. Konzulenseim Ágos­ton György (hajdani főiskolai dékánom) és Fe- renczi Imre, a néprajzi tanszék vezetője volt, akivel korábban együtt gyűjtöttem. Anyagom felgyűjtésében feleségem is rendkívül sokat segített. Doktori vizsgám és disszertációm 1985-ben summa cum laude minősítést kapott. A megyei múzeumi szervezet közös nép­rajzi gyűjtései közül részt vettem 1965-ben a szank-móricgáti munkában, ahol éppúgy néphitet és népi gyógyítást kutattam, mint 1980-ban Kecelen is, két-két hétig. 2000-ben a közeli Dusnokon gyűjtöttem népdalokat egy hétig. Mándics Mihály kérésére - mint írtam - egy hétig Csávolyon végeztem hiedelemgyűj­tést a magyar, sváb és bunyevác etnikumok körében. A szomszédos Fajszón egy hétig jegyeztem le néphit-adatokat Henkey Gyula kérésére. NEM SIKERÜLHETETT MINDEN... 1961-ben a mezőgazdaság kollektivizálása után a helyi paraszttársadalom lelki válsá­gát tükrözte, hogy igyekezett megszabadulni mindattól, ami a paraszti múltra emlékez­tette. Ez volt az az idő, amikor egész utcasor megváltoztatta arculatát, a hosszú tornácos parasztházakat jellegtelen sátortetős kockahá­zakká alakították át, a padláson vagy az udva­ron, a kamrában őrzött régi gazdasági eszkö­zöket az utcára dobták. Arattak a régiségekkel kereskedő nepperek. Hát én sem szégyelltem megkérdezni, hogy az árokba hajított korsó­kat, vékákat, guzsalyokat, szakajtókat, meg még annyi mást elvihetek-e. „Vigye csak, ta­nító úr. Nem ér az má' semmit" - mondták, így jött létre egy sok száz darabból álló, érté­kes néprajzi tárgyi gyűjtemény, amelynek az akkori tanácselnök helyet, tárlókat is biztosí­tott. Nem volt ez múzeum, mert még kataló­gusa sem volt, és a falu népét sem érdekelte nagyon. De valahogy mindig tűntek el belőle tárgyak, főleg a mutatósabbak. Aggódtam a gyűjteményért, és hogy megóvjam, az egészet a kalocsai Viski Károly Múzeumnak adomá­nyoztam. Két vagy három stráfkocsival szál­lítottam be a megmaradt anyagot. Máig sajná­lom azt is, hogy néhány nagy értékű néprajzi épület, tárgy szinte a szemem láttára semmi­sült meg, mert nem tudtam megvásárolni azo­kat. Hihetetlen energiával indult a 90-es évek elején a szegedi egyetem patronálásával a Csávolyi monográfia megalkotása. Terveze­tek, előkészítő tanácskozások, körlevelek. Az­tán csődbe ment az egész, mindenféléről sut­togtak, hogy miért. Én azonban jó néhányszor eljutottam a faluba, és magyar bunyevác, va­lamint sváb néphitet gyűjtöttem, s az anyagot máig őrzöm. Minden tehát nem sikerülhetett, de sze­rénytelenség nélkül állíthatom, hogy nagyon sok sikerben és elismerésben volt részem. ELISMERÉSEK, SIKEREK Munkám elismeréseként 1973-ban, a Kalo­csán rendezett gyűjtőtalálkozón Ortutay Gyu­la adta át számomra a Sebestyén Gyula emlék­érmet, 1997-ben a honismereti mozgalomban végzett kiemelkedő munkáért jutalmaztak emlékéremmel, 2001-ben a bátyai önkor­mányzat életműdíjjal tüntetett ki. 2003-ban a Magyar Néprajzi Társaság Pro Ethnographia Minoritatum emlékéremmel jutalmazott. Hatvanadik születésnapomra Romsics Imre készített velem interjút, ami a kecskeméti Forrásban meg is jelent. A hetvenedik szüle­tésnapomra rendezet ünnepség tudományos ülésszakán Olsvai Imre, Bárth János, Halász Péter és Romsics Imre köszöntöttek. Oktatói munkámat is elismerték néhány alkalommal különféle oklevelekkel. 2007-ben a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar kultúra lo­vagjává avatott. 2010-ben elnyertem a megyei Pilinszky-díjat. 345

Next

/
Oldalképek
Tartalom