Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Névjegy - Fehér Zoltán: „Milyen kár, hogy te nem lettél néprajzos” (Pályám emlékezete)
Fehér Zoltán Többször szerepeltem rádió-műsorokban. 1987. március 24-én pl. Gyermekmondókák címmel az én gyűjtésemet mutatta be Kovács Ágnes és Derera Éva. (Azt hiszem ez az adás két részletben hangzott el.) 1971-ben A Bátya énekes és hangszeres népzenéjéről Manga János által készített felvétel szintén két folytatásban, az Élő Népdal című műsor keretében került műsorba. Nagy Piroska a ráolvasásokról és egyéb hiedelem-gyűjtéseimről adott hírt a Rádióban 1966-ban. Népzenei gyűjtőmunkámról Dévai Jánossal beszélgettem ugyanott. Honismereti munkámról Az én falum című sorozatban esett szó, amit Halász Péter szerkesztett. A magyar televízió egyik, a paprikáról készült ismeretterjesztő műsorának szövegét én írtam, és mondtam el. A Duna televízióban készült rólam egy félórás portréfilm „Hol a világ közepe?" címmel. Lektori munkáim közül nevezetes volt a kecel önkormányzat által hirdetett pályázatra érkezett munkáknak, a Lakitelek Alapítvány paraszti önéletírásainak valamint Bánhegyi Ferenc Hon- és népismert az ált. iskolák 5-6. osztálya számára című tankönyvének lektorálása. Egy-egy könyvemre, előadásomra, folyóiratban megjelent írásomra itt-ott fölfigyeltek. Recenziók jelentek meg róluk. Például a szanki hiedelemkötetem apropóján Margittay Gábor készített velem a Magyar Nemzet számára egész oldalas interjút. De a Petőfi Népében vagy a Kalocsai Néplapban is gyakran nyilatkoztam, s írtak munkásságomról. A Kalocsai Tv több portréfilmet forgatott rólam. Többször fordultak hozzám segítségért egyetemisták és különféle továbbképzéseken résztvevők, hogy segítsek nekik szakdolgozatuk, diplomamunkájuk megírásában. Talán három egyetemista vagy főiskolás pedig „belőlem" vagyis rólam írta szakdolgozatát... Mindkét lányom „megfertőződött" néprajzos beállítódásomtól. Anikó már diákkorában részt vett a néprajzi gyűjtőpályázaton mesegyűjtésével. Társszerzője a bátyai daloskönyvemnek, ma magyar népzenét tanít a Zene- akadémián, Ildikó lányom pedig szintén diákkorában a bátyai szőttesekkel nyert első díjat a pályázaton. Egyetemista korában magnóval hiedelmeket gyűjtött a szigetközi táborban, és előadást tartott a hiedelemmondák számító- gépes feldolgozásának lehetőségeiről. Ezeknél fontosabbnak tartom, hogy a magyarságtudat minden megnyilvánulásukban tetten érhető. S ez folytatódik unokáimban és dédunokáimban is. Végezetül ismét Adyt idézem, aki helyettem is mondhatta: „Volt száz termékeny szívverésem... / Tudtam azoknak szépen adni, / Akiktől önzőn mit se vettem".2 2 A szöveghez nem fűztünk külön hivatkozásokat, irodalomjegyzéket - megőrizve ezzel az írás elbeszélésjellegét. A szerk. 1. kép. Népzenei tanfolyam hallgatói jászalsószentgyörgyi terepgyakorlaton (1954) 346
