Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Wicker Erik: A szerkesztő előszava
A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA 46 éve jelent meg az első Cumania, az idei pedig a 28. száma múzeumi évkönyvünknek. Külseje és rovatbeosztása is folyamatosan változott az elmúlt évtizedekben, ha változott a szerkesztő személye, aki - természetesen az adott lehetőségek között - megpróbálta megújítani, átalakítani a rá bízott számokat. Az első hét kötet (1972-1982, szerkesztők: Horváth Attila, H. Tóth Elvira, Sólymos Ede, Bánkúti Imre, Orosz László) lényegesen különbözik a későbbiektől. Egyfelől tartalmát tekintve, hiszen tematikus számok voltak: régészet - néprajz - történet - régészet - néprajz - történet - régészet kötetek váltották egymást. Másfelől formailag is: alakja nagyméretű (A4), színes borítói számonként különbözőek, kéthasábos tördelése könnyen olvashatóvá, merített papírja máig elegánssá teszi. Az illusztrációk részben szövegköztiek, részben a tanulmányok végére kerültek. A borítón csak a Cumania név szerepel, a belső címlap már jelzi, hogy a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményeiről van szó (2. kép). A 8-13. számok (1984-1995, szerkesztők: Bánszky Pál, Sztrinkó István, az utolsónál Bárth János is) A Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve megjelölést is viselik. Immár nem tematikus kötetek, hanem egy évkönyvön belül a múzeumi szakágak legtöbbje is szerepel. Kisebb méretű a korábbiaknál (B5), külső megjelenése egységesen fekete alapú, középen álló téglalapban kötetenként változó tárgyfotókkal, melyek a megjelent tanulmányok valamelyikére utalnak. A szöveg közé tördelt képek, rajzok és táblázatok talán kissé eklektikussá teszik, de ez mit sem von le szakmai értékéből (2. kép). A 14-25. számok (1997-2010, szerkesztő Bárth János, a 16. számnál Wicker Erika is) a Bács- Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezetének Évkönyveként jelentek meg. Külsőre egyszerűek lettek, a B5 nagyságú kötetek mindegyikének borítója sötétzöld, fehér betűkkel, kép nélkül. A belső megjelenés szigorúbb, letisztultabb, az illusztrációk az egyes tanulmányok végére kerültek, és változott a hivatkozás formája is. A tanulmányok szakágankénti bontása csak az első számoknál fordul elő (egy esetben Tanulmányok és Közlemények főfejezetek szerepelnek); ennek oka a megjelent cikkek általában viszonylag kis - és egyre csökkenő - száma (3. kép). A szerkesztők tehát mintegy a „maguk képére" formálták a Cumania külső és belső megjelenését, tartalmát - és természetesen én sem tettem másként, amikor 2012-ben elvállaltam az évkönyv (ekkor már a Kecskeméti Katona József Múzeum Évkönyve) szerkesztését. Két célom volt: legyen minél tartalmasabb, minél több tanulmánnyal, és külleme lehetőség szerint legyen szebb és egységesebb (divatosabb szóval „dizájnosabb") a korábbi számoknál. Ezzel együtt folytatni kívántuk azt a „cumaniás" hagyományt, hogy - bár négy éve nem múzeumi szervezeti évkönyv vagyunk - változatlanul vállaljuk fel a mai Bács-Kiskun megye mellett az egykori Bács-Bodrog vármegye területét érintő kutatásokat, feldolgozásokat (4. kép). TARTALMI ÚJÍTÁSOK Elsősorban arra törekedtünk, hogy az évkönyvben jelenjen meg a múzeumi terület sokszínűsége. Legyen benne régészet, antropológia, numizmatika, néprajz, helytörténet, művészettörténet, kultúrökológia, műtárgyvédelem - ha nem is mindig minden ugyanabban a számban, hiszen ez a leadott kéziratok függvénye. Szerencsés esetben ugyanazt a témát több szempontból is be tudtuk mutatni, mint a 27. számban egy középső bronzkori hamvasztásos és egy Árpád-kori temetőt régészeti és antropológiai szempontú feldolgozással, előbbihez ráadásul egy kőeszköz-vizsgálati tanulmány is kapcsolódott. A 27. szám még egy tartalmi újítást hozott: a Módszertan című fejezetet. Ebben múzeumunk jelentős kiállításait mutatjuk be: egyrészt az általános ismertetést és a forgatókönyvet közöljük, 7
