Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Régészet - Balogh Csilla–V. Székely György: 5. századi alán tőr Kiskunfélegyháza–kővágó-érről
Cumania 28. Balogh Csilla - V. Székely György 5. SZÁZADI ALÁN TŐR KISKUNFÉLEGYHÁZA-KŐVÁGÓ-ÉRRŐL 1998 tavaszán az M5 autópálya újabb szakaszának építését megelőző munkálatok keretében - Kiskunfélegyházától Petőfiszállás felé haladva - a kijelölt nyomvonalon lőszermentesítést végeztek. Ennek során a lőszermentesítést végző UKB Kft munkatársai összegyűjtötték a műszerek által jelzett vastárgyakat, melyeket átvizsgálásra átadtak a kecskeméti Katona József Múzeum régészeti osztályának. A többségében recens korú vasanyag között volt a most ismertetésre kerülő tőr is. A tárgy lelőhelye Kiskunfélegyházától délnyugatra, a Kővágó-ér délnyugati partjának közelében volt (2. kép). Ezen a területen a nyomvonal korábbi régészeti terepbejárása során nem mutatkozott lelőhely és a kivitelezési munkák során sem régészeti lelet vagy jelenség nem került elő. Azonban az egykori Kővágó-ér medrében kialakított csatorna északkeleti partján helyezkedtek el az M5 146. és 147. lelőhelyek (2. kép 2), ahol a kivitelezést megelőző régészeti kutatások során neolit, késő rézkori, kora bronzkori és szarmata településnyomok, valamint késő szarmata temetőrészlet került elő.1 A tőr előkerülésének egészen pontos helye nem ismert, ahogyan a közelben feltárt hun kori sírok esetében sem ismert a temető teljes kiterjedése.2 így a tőrnek a temetőhöz való tartozására, valamely sírból való származására nem áll rendelkezésünkre semmilyen bizonyíték, ezért a tárgyat egyelőre szórványleletként kell értelmeznünk. A TŐR LEÍRÁSA Rövid, kétélű tőr (2. kép). A markolattüske és a penge egy darabból kovácsolt. A markolattüske hosszú, téglalap átmetszetű és fokozatosan vékonyodik a vége felé, amely 1 A 146. lelőhely feltárását Somogy vári Ágnes és Tóth Katalin, a 147. lelőhelyét Gallina Zsolt és Pintér László végezték. A lelőhely késő szarmata - hun kori sírjairól GALLINA Zsolt 1997 2 GALLINA Zsolt 1997 lekerekített. A tüskén az egykori famarkolat maradványa látható. A lapos, középen kissé megvastagodó pengét közvetlenül a markolat alatt nagyjából szimmetrikusan elhelyezkedő, 1-1 cm hosszúságú, keresztirányú bevágás tagolja. A bevágás fölött a pengerészek sérültek, részben letörtek. A penge szimmetrikusan vékonyodik, és a tőr hossztengelyébe eső hegyben végződik. Tőr h.: 33,7 cm, markolattüske h.: 5,7 cm, penge sz.: 4,4 cm, penge h.: 26,9 cm.3 A hun kori fegyverek között ritka típust képvisel a Kővágó-éren előkerült kétélű fegyver; a típus Kárpát-medencei példányainak utolsó összegyűjtésekor nyolc darab volt ismert.4 Azóta a Kárpát-medencéből és közvetlen környékéről - a most bemutatott darabon kívül - hasonló bemetszett pengéjű példány előkerüléséről nincs információnk. A fegyvertípus megnevezése a nemzetközi szakirodalomban nem egységes: meót- és Micia-típusként is előfordul, bár egyik elnevezés sem igazán megfelelő sem az eredet, sem az elterjedés szempontjából.5 E fegyverek közös jellemzője, hogy többnyire rövidek, hosszúságuk 33-49 cm közé esik.6 Ennek tudható be, hogy viszonylag nehéz eldönteni, hogy tőrről vagy kardról van e szó. Magunk a rövidebb példányok esetében a tőr elnevezést találjuk megfelelőbbnek, szemben a kardnak nevezhető nagyobb példányokkal, mint pl. a pasztyrszkojei, közel 100 cm hosszúságú darab.7 3 A tárgy a Kecskeméti Katona József Múzeum régészeti gyűjteményében 2015.27.1. leltári számon található. 4 A kővágóéri példányon kívüli többi darab leírása irodalmi hivatkozásokkal ISTVÁNOVITS Eszter - KULCSÁR Valéria 2008 281-283. 5 A típusmegnevezés pontatlanságáról lásd ISTVÁNO- VITS Eszter - KULCSÁR Valéria 20081. j. 6 A Csernyahov-kultúra területén, a Kárpát-medencében és a Kárpátoktól nyugatra előkerült példányok méretadatait lásd ISTVÁNOVITS Eszter - KULCSÁR Valéria 2008 287. 7 RUTKOVSZKAJA, L. Marina 1970 59
