Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Régészet - Balogh Csilla–V. Székely György: 5. századi alán tőr Kiskunfélegyháza–kővágó-érről
Balogh Csilla - V. Székely György A Kárpát-medencei tőrökön többnyire sekély vércsatorna húzódik; a kővágó-éri darabon ennek nem találjuk nyomát. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a fegyver igen rossz állapotban, vastag és sérült korrózióréteggel került múzeumba (2. kép 1), így nem zárható ki, hogy eredetileg ezen is kialakítottak sekély vércsatornát. A fegyvertípus legjellegzetesebb vonása a penge markolat alatti részénél lévő, szimmetrikus bevágással kialakított tagolás. Ugyanakkor a Kárpát-medencétől keletre és délkeletre megtalálhatók a fegyvertípus kettős bevágású és bevágás nélküli képviselői is. Igor N. Szokolszkij és Anatolij M. Hazanov a markolat alatti bevágásokat a kereszttag felerősítését szolgáló technikai megoldásként értelmezte.8 Egy másik lehetőség Mark Scsukin felvetése, hogy a bevágások az ellenség kardhegyének megállítását szolgálták visszavágáskor.9 Más irányból közelített a fegyvertípushoz Ruszlan B. Szhatum, aki szerint ezek a tőrök lándzsaként szolgáltak, és a bevágások a nyélbe erősítés technikai megoldásai voltak.10 A fegyvertípus Kárpát-medencei képviselői között a sok közös vonás ellenére arányaiban és a penge formáját tekintve is eltérő darabokat találunk. Míg a keszthely-fenék- pusztai példány pengéje viszonylag keskeny (penge sz.: 3,6 cm) és egyenletesen fut össze a két él a hegyig,11 a kővágó-éri darabnál a szintén egyenletesen keskenyedő penge jóval szélesebb (sz.: 4,4 cm). Teljesen eltérő formájú a Jászberény-Szőlő dűlő 4. sírból előkerült tőr, melynél a robusztus penge (sz.: 6,3 cm) a hegy felé enyhén ívelten kiszélesedik.12 A bevágott markolatú tőrök és kardok keleti eredetéhez ma már nem fér kétség. A sztyeppéi anyagban fellelhető előképeikre elsőként Párducz Mihály hívta fel a hazai kutatás figyelmét, akkor mindössze 15 keleti példányt felsorolva.13 Az újabb anyaggyűjtések alapján a Kővágó-érnél lelt darabbal együtt ma 70 lelőhelyről ismerünk hasonló fegy8 SZOKOLSZKIJ, N. Igor 1954 158.; HAZANOV, M. Anatolij 197117. 9 SCSUKIN, Mark 1993 42. j. 10 SZHATUM, B. Ruszlan 2004. 11ISTVÁNOVITS Eszter - KULCSÁR Valéria 2008 3. kép. 12 ISTVÁNOVITS Eszter - KULCSÁR Valéria 2008 2. kép. 13 Párducz I. típus (PÁRDUCZ Mihály 1959 367-368.). vert.14 Területi szóródásuk hatalmas területet ölel át, a kelet-európai sztyeppétől egészen a Franciaországban fellelt szórvány példányokig. Lelőhelyeik súlypontja elsősorban a Krím-félsziget déli részére (Krími-hegység) és a Kaukázus vidékére esik.15 Lazábban szóródnak lelőhelyeik a Kubán-, a Don-, a Volga- és a Dnyeper-vidékén, Moldáviában, Havasal- földön és a Kárpát-medencében is. A fegyver kialakulását - elsősorban a lelőhelyeik sűrűsödése alapján - Anatolij M. Hazanov a Kaukázushoz kötötte.16 Szintén így vélte Vanessa Soupault is, és elsőként ő vetette fel, hogy a 4. század legelején feltűnt típus egyfajta fejlődés, átalakulás után - kettőről négyre nőtt a markolat alatti bevágások száma - az Észak-Kaukázusból az alán expanzió révén terjedt észak és nyugat felé.17 Tőlük eltérően Radu Harhoiu a Boszporuszi Királyság területére tette a fegyver kialakulásának helyét.18 A Kárpát-medence és a szomszédos területek bevágott pengéjű tőreit az alánokhoz köti mind a hazai, mind a nemzetközi kutatás, és többé-kevésbé ez alapján keltezik a fegyvertípust a 4. század végére - 5. századra.19 A Kápát-medencei darabok lelőkörülményei (öt szórvány, egy gödörből és három sírból származó példány) és kísérőleletei a keltezés kérdéséhez nemigen szolgálnak támpontul. Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria hívta fel a figyelmet arra, hogy a Jászberény-Szőlő dűlő és a Csongrád-Kenderföldek temetők anyagában is fellelhető az ún. Léva/Levica14 Összeállított lelőhelylisták, elterjedési térképek: SOUPAULT, Vanessa 1996; MAGOMEDOV, V. Borisz- LEVADA, Maxim 1996; ISTVÁNOVITS Eszter - KULCSÁR Valéria 2008; LEBEDYNSKY, Iaroslav 2011. 15 Vö. LEVADA, Maxim 2013 Ris. 2-3. 16 HAZANOV, M. Anatolij 1971 24. 17 SOUPAULT, Vanessa 1996. Ha nem is közvetlenül a fegyvertípus kialakulásának helyére, de arra vonatkozóan, hogy a Kaukázus-vidékén készültek ilyen típusú fegyverek utal a Bzsid I. temető 13 hasonló tőrének anyagvizsgálata. Az eredmények alapján valamennyi igen rossz minőségű, helyi alapanyagból készült (POROH, N. Alekszandr - PJANKOV, V. Alekszej 1999). 18 HARHOIU, Radu 1988 80., 86. 19 HARHOIU, Radu 1988; BÓNA István 1993 223.; SOUPAULT, Vanessa 1996; MAGOMEDOV, V. Borisz- LEVADA, Maxim 1996. Joachim Werner a fegyvertípust kicsit későbbre, az 5. századra keltezte (WERNER, Joachim 1956 2. j.). 60
