Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Sági Norberta: Adalékok a Kecskemét kertkultúrás gazdálkodásában résztvevő különböző társadalmi csoportok életmódjához a 20. század elején
Cumania 28. Sági Norberta ADALÉKOK A KECSKEMÉT KERTKULTÚRÁS GAZDÁLKODÁSÁBAN RÉSZTVEVŐ KÜLÖNBÖZŐ TÁRSADALMI CSOPORTOK ÉLETMÓDJÁHOZ A 20. SZÁZAD ELEJÉN Általánosan ismert és a korabeli sajtóban, szakirodalomban is elterjedt volt az a felismerés, hogy a város kertkultúrás fejlődésében a parasztság nem egyedül, hanem a polgári középosztály segítségével, a város elöljáróinak hathatós vezetésével érte el a nagyszerű eredményeket. A 19. század végén és a 20. század elején a város és környékének gazdasági fejlődésében fontos szerepet játszott a város földbirtokszerző politikája, majd az ütemes kisbérletosztás és a telepesek behívása. A változó nagyságú parcellákon, földterületeken folytatott termelés adott aztán további lökést a fejlődésnek. A nagyszámú kis- és törpebirtokos család, a „birtokos szegények"1 voltak azok, akik a jobb megélhetésért kisebb-na- gyobb területeiken szőlőtelepítésbe, fásításba kezdtek, vagy akár egy holdnyi bérelt földjükön zöldségtermesztéssel próbálkoztak. A tisztviselők, iparosok is kivették részüket a munkából. Mint Szabó Kálmán írja: „Már a XIX. század első évtizedében tisztviselők, jobb módú iparosok a kiosztott homokból versengve szereznek maguknak, hogy azokon minél jobb és kiválóbb fajtájú szőlőt és gyümölcsöst ültessenek, nem kímélik az áldozatot, hogy telepítésük mennél tökéletesebb legyen."2 1 Márkus István a törpebirtokosok megjelölésére használja a kifejezést, akik alapjában véve a szűkölködő önellátás szintjén éltek. Nem gazdák és nem agrárproletárok. A részes munkákból biztosították a kenyérnek, takarmánynak valót. Pénzük - attól függően, hogy hogy sikerült a gyümölcstermés vagy a zöldség, jó áron tudták-e eladni a baromfit - éppúgy lehetett nagyon sok, mint a megszokotthoz képest váratlanul sok. „[...] kiszolgáltatott helyzet ez egy akadozva működő árugazdaságban, [...] amelynek szélsőséges kockázatait csak a megszokás viselteti el száz és ezer családdal. Meg a rugalmasság, amivel rossz termés, alacsony árak, természeti vagy gazdasági csapások esetén újra és újra visszahúzódnak a téli koplalás, a mezítlábas létezés, a rongyoskodás szintjére." MÁRKUS István 1979 67. 2 SZABÓ Kálmán 1934 78. Kecskemét a 19-20. század fordulóján agrárjellegű település volt, a mezőgazdaság volt a lakosság legfőbb megélhetési forrása. Ebben és az ezt követő időszakban a legtöbb magyar város esetében az őstermeléssel foglalkozó lakosság aránya már csökkent, az iparforgalmi népesség és egyéb városi elemek aránya nőtt. A 19. század végétől Kecskeméten is mutatkozott egy erőteljes iparosodási folyamat, kialakult a városmag, fejlődött a városkép, számos városias intézmény épült fel. Ennek a folyamatnak köszönhetően 1930-ra Kecskemét belterülete már városias képet mutatott, és a városias foglalkozások voltak túlsúlyban: az őstermelő lakosság aránya már csak 22% volt, az iparforgalmi népességé 43%, a köz- szolgálati dolgozóké 12,5%, a nyugdíjasoké 7,6%, házicselédeké 4,2%.3 Rigó Róbert elemzése4 is alátámasztja azt a tényt, hogy a két világháború közötti időszakban a belterületen élők egy polgárosodott városi társadalom képét mutatták. A város egyes részein, főként ott, ahol az izraeliták, evangélikusok, reformátusok aránya magas volt (Bethlenváros, Rákócziváros), az iparból és forgalomból élők aránya elérte a lakosság felét (49,6% és 46%). A Széchenyiváros nevű városrészben a közszolgálati és a szabadfoglalkozású dolgozók száma volt aránylag magas (20,6%), a nyugdíjasok, a tőkepénzesek aránya (11%), a házicselédek aránya is a városi átlag (4,2%) fölött volt (8,3%). Az őstermelők jelenléte itt volt a legalacsonyabb (15%). A városias, polgárosodott belterületen kívül a lakosság többsége viszont még 1941- ben is a mezőgazdasági népességhez tartozott, mivel a város óriási határa továbbra is „szükségképpen előírta" a mezőgazdasággal való foglalkozást. 3 Vö. KOVÁCS Alajos 1935 20. 4 RIGÓ Róbert 2005 85. 249
