Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Helytörténet - Fábián Borbála: Újévi üdvözletek Kecskemétről a 19. századból (Szilády Károly nyomdájából, 1841 és 1896 között)
Cumania 28. Fábián Borbála ÚJÉVI ÜDVÖZLETEK KECSKEMÉTRŐL A 19. SZÁZADBÓL (SZILÁDY KÁROLY NYOMDÁJÁBÓL, 1841 ÉS 1896 KÖZÖTT) A magyarok egy elfeledett szokása, hogy újév napján nemcsak köszöntötték egymást, hanem kis ajándékokat is adtak egymásnak. Az ajándékozás egyik formája volt, hogy az urak a szolgálóikat megajándékoztak, illetve a különböző mesterségeket tanuló tanoncok a vevőkört meglátogatva kisebb pénzbeli ajándékokat kaptak, bár ezt akár egyfajta „koldulásnak" tekinthetjük. A szolgáló személyzethez a 19. században olyan városi szolgáltatásokat ellátók is tartoztak, mint a kéményseprők, postások, levélkihordók, újságkihordók, színlaposztók, kaszinói szolgák, pincérek. A Vasárnapi Újságban jelent meg Borostyám Nándor „Boldog új évet kívánok" című írása, melyben egyebek mellett ezek a sorok olvashatók: „A papír- és nyomdaiparra persze nagy áldás lenne, ha az év csak egy hónapból állana. Mióta divatba jött, hogy minden rangú és rendű egyén nyomasson köszöntő jegyeket: nyomdáink az év utolsó hónapjában túl vannak terhelve munkával. Csodálatos, hogy minő foglalkozás emberei kívánnak most már neked színes papírra nyomtatott új évi boldogságot: a házmester, a szénhordó, a kéményseprő, az újságkihordó, a borbély, a szabóinas, a hordár, a hivatalszolga, a szemétkihordó s így tovább a végtelenségig."1 A kecskeméti újévi üdvözletek szokását a Szilády nyomda nyomtatványain keresztül szeretném bemutatni. Ezekből az aprónyomtatványokból különleges gyűjteményt őriz a kecskeméti Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár Helyismereti gyűjteménye. Szilády Károly 1841. július 1-jén nyitotta meg nyomdáját Kecskeméten. Már az első év végén a helybeli levélhordó részére újévi köszöntőt nyomtatott. Ez nem került a könyvtár gyűjteményébe, viszont az 1840-es évekből két levélhordó újévi üdvözletét őrzik. Az egyik Péteri, aki 1845-ben „újság és levelek osztója", 1848-ban „levél és színlaposztó"- ként írta alá újévi üdvözletét. A másik állandó megrendelője a színlaposztó volt, akivel egyébként is állandó kapcsolatban lehetett, mert a Kecskeméten tartózkodó színjátszó csoportok többször helyben nyomtatták a plakátjaikat. Ezeket a színlaposztó terjesztette a városban. A színlaposztó olykor 4-500 újévi köszöntőt is rendelt az 1840-es években, első megrendelése 1843-ból maradt fenn. Jókai Mór visszaemlékezése szerint Petőfivel és Ács Károllyal újévi ajándékként egy könyvet szerettek volna kiadni: „Adjunk ki mi hárman egy zsebkönyvet. Ács, Petőfi, Jókai. Az azután jó lesz újévi ajándéknak. Megveszi azt Kecskeméten minden ember." Petőfi egyik versét vitték el a cenzorhoz, de ő nem ítélte nyomtatásra alkalmasnak.2 A történet, hogy Petőfi Kecskeméten egy újévi ajándékkönyvet szeretett volna kiadni, így jelent meg Eötvös Lajos visszaemlékezésében: „Ramazetter Károly veszprémi nyomdatulajdonos beszélte nekem, hogy ő 1843-ban Szilády Károlynál volt nyomdászsegéd akkor, midőn Petőfi a Kecskeméten működő színtársulat „cédulaosztó"-ja volt, s utoljára - szokás szerint - egy búcsúzó könyvecskét nyomatott, mely teljesen saját műveit tartalmazta."3 Szilády Károly így emlékszik az eseményre: „Már nem emlékszem, melyik év utolsó napjaiban, délelőtt bejön hozzám egy sovány, sápadt, szegényes öltözetű ifjú, s jelentve, hogy ő most itt működő színtársulatnak a tagja s illetőleg egyik cédulahordója, kezembe ad egy lap kéziratot, azzal kéréssel, hogy azt nyomatnám ki neki, újévkor kiosztás végett."4 A Disznótorban című vers kinyomtatását a cenzor nem engedélyezte. 1 BOROSTYÁN! Nándor 1876 9. 2 KRIZSÁN László 1999 21-22. 3 Fővárosi Lapok 1870/262. sz. 1167. 4 Fővárosi Lapok 1870/263. sz. 1185. 185
