Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
In memomiram - Benkő Elek–Somogyvári Ágnes–Tóth Csaba–Wicker Erika: Székely György (1955–2017)
Székely György (1955-2017) az Eötvös Füzetekben jelent meg. Szakdolgozati disszertációjának témájául egy másik fontos középkori magyar veretcsoport feldolgozását választotta: a szlavón báni dénárokról írott kéziratát 1978 áprilisában nyújtotta be témavezetőjének, László Gyulának. A sikeresen megvédett szakdolgozat aztán Slawonische Banalmünzprägung címen két évvel később német nyelven meg is jelent a Dissertationes Archaeologicae sorozatban. Diploma után Kecskemétre került, és a megyei múzeumban kezdett dolgozni régészként. Már az első évben megkezdődött számára a terepmunka, mely a legutóbbi évekig szinte folyamatos volt: elsősorban középkori templomok és temetők feltárását végezte, s aztán a nagyberuházásokhoz kapcsolódó leletmentések során számos régészeti korszak hagyatékáét. De közben Gyuri nem szakított a numizmatikával sem. Miközben kezelte a kecskeméti múzeum éremgyűjteményét, belekezdett a közép- és kora újkori pénzforgalom vizsgálatába, a korabeli éremleletek feldolgozásába és publikálásába. Elsősorban nem maguk az egyes pénzérmék álltak érdeklődése homlokterében, bár ezek precíz meghatározása elengedhetetlen volt a további munkához, hanem a pénzek együttese, maguk a leletek, illetve ezek összetétele, keltezése és elrejtési körülményei. Nem bocsátkozott bizonytalan elméletek gyártásába, hanem a leletek összegyűjtése és feldolgozása révén próbált következtetéseket levonni a korabeli pénzforgalomra, továbbá a gazdaság- és társadalomtörténetre. Még az egyetemi témaválasztásáig visszanyúló módon egyik kedves kutatási területe volt a 13. század pénzforgalma. Több késő Árpád-kori éremlelet (Ladánybene-Hornyák-domb, Kecskemét-Nyír, Szalacs, Esztergom) feldolgozása, illetve ezek párhuzamainak összegyűjtése és elemzése révén kísérelt meg elkülöníteni lelethorizontokat, pontosítani a leletek elrejtésének korát, és ezzel párhuzamosan az abban lévő veretek időrendjét. Közismert tény, hogy a középkor legmarkánsabban kirajzolódó kincshorizontját a tatárjárás korának száznál is több elrejtett éremlelete alkotja. Gyuri több alkalommal is visszatért ehhez a témához, főként a korszak jellegzetes pénzei, a friesachi dénárok kapcsán. Kimutatta, hogy nem minden friesachi dénárokat tartalmazó leletet rejtettek el a tatárjárás korában, jó érzékkel határozta meg az ezt megelőző, illetve későbbi kincshorizontok körét. Hasonlóan kedvelt területnek számított számára a hódoltság kora, azaz a kora újkor pénz- forgalma. Ez az időszak némiképp hasonlatos a tatárjáráshoz, mivel az állandósult hadiállapot következtében ismét hatalmas mennyiségű éremlelet elrejtésére került sor, amelyek elemzését szinte az írott forrásokkal egyenrangú forrásanyagként tudta kiaknázni. Többek között így kerített sort a pálmonostori lelet meghatározása révén a korai tallérveretek, míg a karcagi kincs újraközlése kapcsán az aranypénzek kora újkori forgalmának rávilágítására. Az ozorai várkastély pincéjéből előkerült 14 520 db ezüstpénzt tartalmazó I. számú lelet feldolgozásának sziszifuszi munkája pedig lehetőséget teremtett számára a 16. század közepi dunántúli pénz- forgalom elemzésére. A fentebb felsoroltakhoz képest munkásságában némileg kisebb jelentőséget kapott a késő középkor, bár az I. (Hunyadi) Mátyás és II. Ulászló denárairól írt munkája alapműnek számít, mint ahogy a már posztumusz megjelent bajna-sárási lelet közlése is jelentős új adalékokat szolgáltatott a 15. századi pénzverés és pénzforgalom megértéséhez. A közép- és kora újkor kutatása mellett más területekre is elkalandozott, ezek között megemlíthető a hetényegyházi római kori lelet feldolgozása, vagy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc pénzügyeinek kecskeméti vonatkozásai. Az utóbbi években, miután már kevésbé vett részt az ásatásokon, és egyre inkább a feldolgozó munka került előtérbe, egyre több ideje is adódott arra, hogy immáron szinte már „főállású" numizmatikusként dolgozzon tovább. Amikor 2015-ben megalakult az MTA BTK Történettudományi Intézetének berkein belül a „Lendület" Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport, magától értetődő módon vált a csapat tagjává. Önként vállalt feladata a Kárpát-medencében 1000 és 1440 között elrejtett éremleletek katalógusának összeállítása lett volna. Mint mindenbe, ebbe is hallatlan energiával vetette bele magát, és szinte mellékszálként dolgozta fel és publikálta a Bugac-Felsőmonostoron talált száznál is több mérlegsúlyt. 17
