Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Holczer József ELŐSZÓ: AHOL AZ ELBESZÉLÉSEK MEGSZÜLETTEK 1947. február 9-én születtem Kecskeméten szüleim egyetlen gyermekeként. Édesapám, id. Holczer József a kecskeméti múzeum plakátfestője, rajzolója és fényképésze volt; születésem idején átmenetileg a városi kőnyomdát vezette. A háború után visszakerült a múzeumhoz, ahol az előbb említett munkakörein kívül felelősségteljes adminisztratív tevékenységet is folytatott; egy ideig megbízott igazgatóként irányította az intézményt. Halála előtt egy évvel elnyerte a „Kiváló dolgozó" miniszteri kitüntetést. 1962-ben hunyt el, 50 esztendős korában. Édesanyám, Jäger Anna születésem idején nyugdíjas városi irodasegédtiszt volt. Apám halála után, 1962 nyarán újra munkába állt. A múzeumnál kapott alkalmazást mint 4 órahosszás teremőr; 70 éves koráig itt dolgozott. 79 esztendősen 1991-ben hunyt el. Az általános iskola mind a nyolc osztályát a Nagykőrösi/Ceglédi úti („nyomási") tanintézetben (a mai Iskolatörténeti Gyűjtemény épületében) végeztem. Utána a Piarista Gimnázium diákja lettem. 1965-ben értem. Még az évben beléptem a piarista rendbe, így kilenc évig Budapesten laktam. Teológiai tanulmányaim mellett elvégeztem az ELTE bölcsészkarán a magyar-orosz szakot. 1973-ban itt, Kecskeméten pappá szenteltek, majd a következő évben megkezdtem a tanítást az egykori alma materemben. Mint tanár 2008-ban mentem nyugdíjba, ez azonban nem befolyásolta lelkipásztori munkámat. 1978 óta (kis megszakítással) mindmáig végzem a kecskemét- kadafalvi Szent József-kápolna hétvégenkénti papi teendőit. Ami a népi anekdotákat illeti: sokkal később szántam rá magam a gyűjtésre, azazhogy inkább megírásukra, utólagos rögzítésükre. Pedig témaviláguk nem volt idegen tőlem, hiszen már gyermekkoromban élvezettel olvastam, sőt olvastam újra Szászy Istvánnak a múlt század elején kiadott munkáját, a „Bácsmegyei anekdoták"-at. Ellenben kispap- éveim elején létrejött a „nagy találkozás". Piarista teológiai tanárunk, egyben igazgatónk, dr. Előd István (1912-1990) az 1960-as évek közepén egy regiszteres füzetben ábécé-rendben, de a folyamatos bejegyzéskor erre a belső ábécézésre már nem törekedhetve rengeteg, rendünkkel kapcsolatos anekdotát összeírt. Tehát mindezt kézírással, töltőtollal. Az egyre gyarapodó füzet borítójára az azóta már fogalommá lett „Hilarem datorem" címet írta. E cím Szent Pál apostol 2. Korintusi leveléből a 9. fejezet 8. versét idézi föl: „Hilarem datorem diligit Dominus", azaz 'Az Úr (vagyis Isten) a jókedvű adakozót szereti'. Bárki írhatott bele eszébe jutó piarista sztorikat akár gyűjtő, akár szerző minőségben. Nevét és a közlés esetleges körülményeit (pl. valakinek nyomán lejegyezte) dátummal együtt fel kellett tüntetnie. Előd atya nyaranta levitte e füzetet Alsóörsre, a piarista nyaralóba, hogy az ott megforduló, a más rendházbeli, sőt az államosítás miatt a renden kívül élni kénytelen atyák/tanárok is írhassanak bele. Kispap természetesen csak a professzor úr engedélyével és ellenőrzése (a készen átnyújtott, bemásolandó szövegek revíziója és korrigálása) után írhatta be adalékait. Érdekes módon én kezdettől élvezhettem Előd atya bizalmát; mint egyben kitűnő gyakorló pszichológus, hamar észrevette a teológustársaiménál jóval odaadóbb érdeklődésemet az anekdota-ügy iránt. Egyáltalán nem az ő rábeszélése, hanem a magamat is meglepő ötletem nyomán már első éves teológusként előadhattam/ felolvashattam az Academia Calasanctiana (önképzőkörünk) egyik összejövetelén a Piarista anekdotakincs I. Általános bevezetés című alapvető értekezésemet. Merőben elméleti írásomnak később sajnos (idő híján) nem volt alkalmam megírni a folytatását. A „Hilarem datorem"-hez mégsem lettem hűtlen: számos bejegyzéssel gazdagíthattam, ráadásul elkezdtem és évek múlva, már Kecskemétre visszatérve is folytattam a rendi anekdoták összeírását. Kizárólag olyan, 20., majd 21. századi adalékok ezek, amelyek megtörténtéért mint szem- és/vagy fül tanú minden esetben kezeskedhetem. A Cumania múzeumi évkönyv ezen kötetében olvasható közléseimnek szerves részét képezik - más témájú történeteimmel, adalékaimmal együtt - a piarista vonatkozásúak. Elsősorban rendtagokhoz köthetők, de akadnak példák arra is, amikor a piarista diák a „főhős": például tanórán vagy pedig az iskola könyvtárában, netán a templomban... 164
