Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Egy kecskeméti folklórgyűjteményből Az itt következő válogatás véglegesítésében nagy segítséget kaptam Bereznai Zsuzsanna néprajzkutatótól. Szíves támogatásáért ezúton is köszönetét mondok. Összességükben három terjedelmes magángyűjteményem szolgált alapul. Ezekben korábbi gyűjtéseim eredményeit is rögzítettem. 1. 2003 februárjában Heltai Nándor kecskeméti helytörténész több helybéli piaristához, így hozzám is fordult egy körlevéllel. Mint írta: sürgeti a határidő az általa tervezett „Nagy kecskeméti humorkönyv" vagy „Nagy kecskeméti nevettető" című, a 635 éves város Kecskemétről 635 anekdotával sztorizó kiadvány leadására. Heterogén és tematikailag itt-ott következetlen sorrendű történetkéim két-három hét alatt meglepően érdekes gyűjteménnyé, mi több: kordokumentum-sorrá állhatták össze. Márciusban már meg is küldhettem Heltai Nándornak a kész anyagot, kísérőlevelemben ezt is megjegyezve: „Végre egy olyan témakör, ahol segíteni tudok. Az anekdotázás/sztorizás ugyanis hálás részterülete a lokálpatriotizmusnak: összességében kincsföltárás, értékmentő vállalkozás." Ám sajnos a tervezett könyv máig nem jelent meg. 2. A második gyűjteményem létrejötte az Édes Anyanyelvűnk folyóirat 2010/5. (decemberi) száma 5. oldalán megjelent felhíváshoz kapcsolódik. Gyűjteményemnek ez lett a címe: Családi rigmusok. „Vegyes-felvágott" Holczer József gyűjtésében/ emlékezései nyomán. Érdekessége, hogy ábécé-sorrendben haladva írtam le (kézírással!) az eszembe jutott, összességében száznál is több rigmust. 3. Végül sorrendben a harmadik - kadafalvi - gyűjteményem egy mindössze hétlapos ösz- szegzés, amelyet csupán szűk körben terjeszthettem, illetve egyes családoknál vagy összejöveteleken magam olvastam fel. 2013 májusában keletkezett e címmel és alcímmel: Mosolygó kápolna. Sztorik, elszólások, egyéb jópofaságok az utóbbi harmincöt évből (József atya gyűjtése/visszaemlékezései). A megírás aktualitását egy akkor már közelgő évforduló adta: 1938-ban, tehát 75 éve adták át (avatták fel) a később, 1949-től kifejezetten istentiszteleti célt szolgáló Szent József-kultúrházat, az ott működő Jézus Szíve-népleányok megvalósult álmát. 2013. június 9-én ünnepi szentmisével emlékeztek a nagy lelki eseményre Labancz Zsolt piarista tartományfőnök főceleb- rálásával. Visszatérve a Mosolygó kápolnára: e sorok írója eleve nem tudott gyűjteményébe fölvenni a kápolna előző, 40 éven át volt lelkipásztora, Ifjú Sebestyén piarista nevéhez is köthető anekdotákat. Kétségkívül a magam mulasztása, hogy ilyen irányú gyűjtést sosem végeztem; igaz, egyre kevesebb kortanúval találkozhattam. Én tehát 1978-as kadafalvi indulásom óta tudtam a történéseket végiggondolni. Harmincöt év azért már mégsem kis idő, így örömmel oszthatom meg derűs történetkéimet az olvasókkal. Előszómat azzal a jóleső érzéssel zárhatom: közléseimmel mind a kedves olvasót, mind pedig immár 70 éves önmagamat megajándékozhattam. „Hilaris dator"-ként, azaz: jókedvű adakozóként. A HOLCZER CSALÁD ANEKDOTÁI Kisgyerekként utca hallatára is kész voltam a szüleimnek visszafeleselni. Anyám egy alkalommal megfeddett:- Gyere be, mert a szomszédok minden szavadat hallják! Erre föl én fennhangon elkezdtem imigyen szónokolni:- Szomszédok, rohadjon le a fületek, ha itt hallgatóztok! Ekkor a tőlem alig két méterre a kerítés mellett gyomláló Sági néni megszólalt:- Józsikám, nem érünk mi rá hallgatózni: egész nap itt dolgozunk a kertben! Gyermekkoromban nyolc éven át a nyomási iskola padját koptattam, ahol most az Iskolatörténeti Gyűjtemény van.- Te, a Rózsi hányadikba jár? - kérdezte apám.- Hetedikbe, nálam eggyel lentebb - válaszoltam. Mire a nagyanyám:- Nem is tudtam, hogy emeletes oskolátok van! Valamikor az 1950-es vagy az 1960-as években történt, hogy anyai nagybátyám, az állami molnárságban tisztesen megőszült Jäger János ágynak esett. Táppénzen volt, egyszer csak beállított a betegellenőr. Mondta aztán: „hogy 165
