Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Néprajz - Holczer József: Egy kecskeméti folklórgyűjteményből
Cumania 28. Holczer József EGY KECSKEMÉTI FOLKLÓRGYŰJTEMÉNYBŐL Holczer József piarista atya egy olyan kecskeméti polgári családban született, ahol a mindennapok természetes része volt a kedélyes beszélgetés, az anekdotázás. Nemcsak a régi családi történetek felidézése volt kedves időtöltés, hanem a család élete nap mint nap magától értetődő módon kínálta fel a derű és a jókedv különféle nyelvi formáit - amelyek nemcsak anyanyelvűk, hanem az életük „fűszerszámai" is voltak. Az az ember, akinek gyermek- és ifjúkorát a népnyelv és a népi humor, a közösségek illedelmes vagy olykor kevéssé szemérmes nyelvi szórakozásformái hatották át, egy életen át érdeklődéssel - ez esetben gyűjtőszenvedéllyel - fordul a lényegében szerény esztétikai igényt képviselő tréfás népi elbeszélések, szólások felé. Ezek a népi elbeszélések, szólások, rigmusok sok esetben szemléletesebben, közvetlenebb hangon jellemeznek egy-egy történelmi kort, mint a történelemkönyvek - annak ellenére, hogy a mesélés láncolata során talán még el is veszthetik a valósághoz való kötődés egyes szálait, az emberek mégis a hitelesség tudatával mesélik, adják tovább mindezeket. Az idős emberek körében mindig megvan az a természetes vágy, hogy szeretnék átadni tudásukat az utánuk következőknek - és egyre többen nem találnak minderre hagyományos utakat, hiszen napjainkban egyre inkább háttérbe szorulnak a társas élet és szórakozás efféle formái. így arra a következtetésre jutnak, hogy írásban örökítsék meg mindazt, amit szépnek, jónak, megőrzésre érdemesnek szánnak. Ilyen ember Holczer József piarista atya, nyugalmazott gimnáziumi tanár, aki nemcsak kiváló „nyelvőr", Lőrincze Lajos-díjas nyelvművelő, hanem a kecskeméti népnyelv és népi humor ismerője is. A gyűjteményéből idézett népi anekdoták, szólások a piarista szerzetesrendhez és iskolához, a kadafalvi papi szolgálatához és családjához kapcsolódnak. Az iskolai élet kedves, vidám és olykor „vészteljes" mozzanatait idézi fel a 20. század közepétől napjainkig. Holczer József kecskeméti gyűjteménye méltó folytatása Szabó Kálmán A hírős város anekdotakincse címen megjelent, a városról és a városból útra kelt „világjáró" anekdotáinak. Bereznai Zsuzsanna AZ ELBESZÉLÉSEK: ANEKDOTÁK, ADOMÁK ÉS SZÓLÁSOK A görög eredetű anekdota szavunk jelentése 'kiadatlan', rövid, szórakoztató történet, kiemelkedő személyiségről szóló elbeszélés, amelyet a hitelesség igényével emlegetnek. A szó eredetileg a szóbeli közlés útján terjedő, ám tartalma miatt nem kiadható művet jelentette. Gyakoriak közöttük a „világjáró anekdoták" is, amelyeket szinte világszerte más-más személyhez kötődve mesélnek az emberek. A középkori európai irodalmi anekdota a 13. századi Itáliában keletkezett.1 Vele rokon népi elbeszélés az adoma, amely ugyancsak rövid, csattanóra végződő, vidám történet, ám ennek szereplői nem néven nevezett személyek, hanem egy-egy embercsoportot, elvont típusokat (a skót, a cigány, a góbé) jelenít meg. Cselekménye csupán a megtörténtség játékos látszatára tart igényt. Az élőszóban terjedő adoma irodalmi formában az itáliai reneszánsz anekdota szerzőinél tűnt fel.2 A szólás kisebb-nagyobb közösségben szájhagyomány útján terjedő szókapcsolat vagy mondat. A nyelvszokásban gyakoriak a tréfás szólások, a szóláshasonlatokban pedig a humoros célzat teljesen nyilvánvaló. A szólások epikus háttere gyakorta elhomályosul, és már csak az alkalmazási köre ismeretes. 1 HERCZEG Gyula - ZACHÁR Zsófia 1970 2 HERCZEG Gyula - ZACHÁR Zsófia 1970 163
