Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
In memomiram - Benkő Elek–Somogyvári Ágnes–Tóth Csaba–Wicker Erika: Székely György (1955–2017)
In memóriám tói késő őszig lekötötték a régészeket. Székely György ezekben a munkákban is részt vett, az előkészítő terepbejárásokban, majd szakterületétől függetlenül az őskori, szarmata, vagy akár az Árpád-kori lelőhelyek feltárásán is dolgozott. Ásatásait nagy szakmai felkészültséggel, odafigyeléssel és precizitással végezte. Már kezdő muzeológusként megkapta gondozásra a múzeum numizmatikai gyűjteményét, amit élete végéig ő kezelt, és fejlesztett tovább. Neki köszönhető, hogy ez a gyűjtemény jelenleg több mint huszonötezer tárgyból áll. Az idő előrehaladtával a numizmatika egyre nagyobb szerepet kapott munkásságában. Elsősorban a középkori pénztörténet kutatásával foglalkozott, a témával kapcsolatosan évi rendszerességgel jelentek meg publikációi. Nagyon büszke volt arra, hogy a Magyar Numizmatikai Társulat Réthy László-emlékéremmel jutalmazta. Múzeumban dolgozó szakemberként nem csak választott tudományágának kutatásával foglalkozott. Sok olyan feladata volt, amelyet ezen kívül is el kellett látnia. Eveken át kezelte például a múzeumi könyvtárat. A mai napig, szakágtól függetlenül ő tudta pontosan, hogy melyik könyv hol található. Népszerűsítő előadásokat tartott, kiállításokat rendezett, konferenciákat szervezett, aktív tagja volt a Honismereti Egyesületnek. Az utóbbi években nem dolgozott már terepen, a feldolgozásokat tekintette elsődlegesnek. De figyelt a fiatal kollégákra is, tudását, ismereteit szívesen adta át nekik, ha egy-egy kérdéssel megkeresték, vagy egy-egy tárgy meghatározásában kérték a segítségét. Ha a kérdés a középkorra vagy a pénzekre vonatkozott, képes volt nagy átéléssel előadást rögtönözni. Ha a kérdés más irányú volt, akkor sorolta a szakirodalmat, a kutatókat, akiket a felmerült problémával meg kell keresni. Nem tudom, hogy olvasta-e Mario Vargas Llosa regényét, A beszélőt. A beszélő volt a közösség emlékezete, neki kellett őriznie és átadnia a régiek tudását, a szokásokat, hagyományokat. Nem volt könnyű szerep, de ez volt számára a kijelölt út. Számomra Gyuri töltötte be ezt a szerepet. A múzeum egyik legrégebbi munkatársaként folytatta mindazt, amit az elődök elindítottak, őrizte a folytonosságot. Ugyanakkor megpróbálta közel is hozni a régieket, sokat mesélt róluk, a saját tapasztalatait és a tőlük hallott történeteket is felidézve. Várta a nyugdíjat, arra készült, hogy akkor már csak a számára kedves témákkal foglalkozik, a numizmatikával és feltárásai közül néhány nagy adóssággal és természetesen az otthoni kerttel. Ezeket a terveket húzta át az a péntek délutáni értelmetlen, tragikus baleset. Nyugodjék békében. Somogyvári Ágnes SZÉKELY GYÖRGY, A NUMIZMATIKUS Gyuri halálával egyszerre kettős veszteség érte a magyar történettudományt: gyászolunk egy kiváló régészt és gyászolunk egy remek numizmatikust. Kevés olyan ember élt az utóbbi évszázadban, aki mind a két szakterületen maradandót alkotott volna, aki nem csupán egyszerre művelte ezt a két diszciplínát, de tökéletesen megtalálta az összhangot a két egymáshoz közelálló és sok szállal kapcsolódó, mégis oly eltérő tudományterületen. Gyuri képes volt arra, hogy párhuzamosan művelje őket, ugyanakkor mindenhol maradandót alkosson. A numizmatika iránti érdeklődése a gyermekkori éremgyűjtéssel kezdődött, ami szinte magától értetődően jelölte ki számára az utat, hogy felsőfokú tanulmányait történelem-régészet szakon kezdje meg. Érdeklődési körének jobb terep nem is bizonyulhatott volna: az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem régészet szakán mindig kiemelt szerepeit kapott és kap napjainkban is a pénztörténet oktatása, mivel az egyetem őrzi Magyarország legrégebben alapított (1753) és mai napig megbecsült éremgyűjteményét, amelynek újra rendszerezésében az 1970-es években Gyuri is komoly szerepet kapott. Még egyetemistaként, 1977-ben írta első tanulmányát a 13. századi frieasachi dénárok magyarországi forgalmáról, amely az egyetem periodikájában, 16
