Wicker Erika (szerk.): Cumania 28. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2018)
Régészet - Pánya István: Kora újkori erődített élésházak Bács-Kiskun megyében
Pánya István HADÉLELMEZÉS ÉS LOGISZTIKA A 17-18. SZÁZADBAN A 17. században nagymértékű változások történtek az európai hadviselésben. A háborúk idején mozgósított hadseregek mérete, a csatákban részt vevő seregtestek nagysága ugrásszerűen megnövekedett. A 17. században, illetve a 18. század elején a hadviselő felek gyakran 200 000-400 000 fős hadseregeket szerveztek. A folyamatot jól érzékelteti, hogy például a francia uralkodónak a holland háború (1672-1697) kezdetén 160 000, a végén pedig már 280 000 fős serege volt. Nagy Péter cár a koronázása után alig néhány ezer főnyi seregnek parancsolt, uralkodása végére serege több mint 200 000 főre duzzadt.11 A sort sokáig lehetne folytatni, azonban fontos megjegyezni, hogy ezek a seregek az adott birodalom teljes haderejét jelentették, melyek kisebb-nagyobb seregrészekre tagolódtak és szükség esetén 50- 100 000 fős önálló egységekként, ún. „táborok" formájában vettek részt a harcokban a hadszínterek valamelyikén.12 Buda 1686-os ostromára például nagyjából 95 000 fős szövetséges (magyar, lengyel, bajor stb.) haderő gyűlt ösz- sze, a vár felmentésére pedig mintegy 50 000 harcossal vonult fel a török nagyvezír. A zentai csatában Savoyai Jenő kb. 40 000 harcost, a török fél pedig nagyjából 100 000 főt vetett be.13 Az óriásira duzzadt katonatömegek irányítása, mozgatása, élelemmel való ellátása hatalmas szervezést és rengeteg erőforrást igényelt. A hadseregek hirtelen növekedését azonban nem követte a mezőgazdasági termelés növekedése, az utak és a szállítóeszközök fejlődése. Egy-egy hadieseménynél tehát a már meglévő erőforrásokkal kellett a nagyságrendekkel nagyobb élelem-, takarmány- és egyéb hadianyag-igényeket kielégíteni. Hadjáratok idején elterjedt megoldás volt a harctér környezetéből beszerezni az ellátmányt. Ez azonban teljes mértékben csupán elvben volt kivitelezhető. Számos történeti példa bizonyítja, hogy a védők elköltöztették, vagy elűzték az ellenség útjába eső terület lakosságát, felégették a hidakat, malmokat, a takarmányt 11 PERJÉS Géza 1963 53.; PERJÉS Géza 1999 223-224. 12 PERJÉS Géza 1999 223-224. 13 BUBICS Zsigmond 1891 582.; ÁGOSTON János 2014 189-199. és az élelmiszereket, illetve gyakran megmérgezték, beszennyezték a kutakat, forrásokat. Harci körülmények között a seregek sok erejét lekötötte a változó mennyiségben és minőségben elérhető élelem napi szintű felkutatása, begyűjtése és szétosztása. Emellett a felvonuló seregek többnyire nem tartották tiszteletben a megmaradt helyi lakosság érdekeit, erőszakoskodtak, fosztogattak. Mindennapi ellátást egy több tízezer fős seregnél már nem lehetett ezzel a módszerrel megoldani.14 A hadellátás új változata alakult ki: a háborúzó felek raktárakat hoztak létre, melyekbe a hadjáratot megelőző időszakban felhalmozták az élelmet (gabona/liszt), a száraz takarmányt (széna), illetve egyéb szükséges javakat (só, tűzifa, hadiszerek). Raktárak nemcsak a hátországban épültek, hanem a hadszíntér alakulását követve a frontvonalhoz közelebb is. Erre azért volt szükség, hogy a hadvezetés rugalmasan biztosíthassa a mozgásban lévő, manőverező seregek ellátását. A raktárakba - mint majd lentebb látni fogjuk - rendkívüli mennyiségben érkeztek javak. A korabeli szállítóeszközökkel (málhás lovak, szamarak, szekerek) csak körülményesen lehetett megoldani az alapanyagok (pl. gabona) olcsó és viszonylag gyors szállítását. Felértékelődtek a vízi útvonalak, közülük is azok a folyók, amelyek az adott hadszínterek irányába folytak. A raktárakba érkező áruk számos esetben nyersanyagok voltak, ugyanis a korabeli tartósítási eljárások nem tették lehetővé kész termékek hosszú idejű tárolását. A fronthoz közeli raktárakban ezért a raktározás mellett őrlés és sütés (kenyér/kétszer sült) is zajlott. Az ellátmány szállítását ezután többnyire szárazföldön, szekérkaravánokkal, ún. „ingajáratokkal" oldották meg. Ennek többé-kevés- bé pontos lebonyolítása a korabeli viszonyok között hatalmas nehézségeket okozott.15 Természetesen a raktárrendszer bevezetése után is történt terepi beszerzés, így bizonyos áruk esetében (pl.: zöldtakarmány, tűzifa) csökkenteni lehetett az utánszállítás mértékét.16 A raktáraknak számos előnye volt: a terepi beszerzéshez képest kíméletesebb volt a lakosság számára, kevesebb volt a túlkapás, 14 PERJÉS Géza 1963 70-71., 134. 15 PERJÉS Géza 1999 223-224. 16 PERJÉS Géza 196319. 118
