Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Schill Tamás: Adatok a nád felhasználásához Dunapatajon
Schill Tamás fák, aki különösen híres volt precízségéről és pontosságáról. A nádazás apáról fiúra szállt, azonban az idősebbek helyett már szívesebben hívták a tapasztalattal is rendelkező fiatalokat; erről Bálint Pál tréfásan így mesél: Aszongya az öregapám az apámnak: - Te Palkó, ulyan vésztőmre körösztöltelek téged Pálnak. - Miért? - Azért mert éngöm már nem is hí senki nádazni. - Hát ne csudákozzon kend, maga már öregember. Bálint József emlékezete szerint fölmenőik mindegyike nádazott. A Bálint-família nemcsak nádazással foglalkozott, hanem emellett sárkemönce készítésével is. Jó kézügyességüket és szépérzéküket sokféle tevékenységben kamatoztatni tudták. Keresték az alkalmat, hogy némi keresethez jussanak. Ezt Bálint József így foglalta össze: Én még csinálok kömöncét, régi kömöncét, katlant vagy patkát, mint a papa. Kerítés, falazás vagy ólat csinálni, én is benne vagyok mindönbe. Mink ezt nem tanú tűk, úgy ragadt ránk. Ehhöz nem kő szakma. Az ügyesebb parasztemberek kisebb épületeket maguk is lefedtek és javítottak, de lakóház nádazásához mindig specialistát, nádazómestert hívtak. Bálint Pál és Bálint József emlékezete szerint kevesen voltak ná- dazók Dunapatajon: édesapjuk, Bálint Pál, annak testvére, Bálint Sándor, valamint Herceg Pál, egy Bakonyi nevezetű öreg, Szakács István, Németh Béla, és Horváth Sándor. A Bálint testvérek egyik fia sem folytatta tovább a nádazást, inkább más szakmát választottak. Voltak olyan napszámosok, segítségek, akik beletanultak náluk egy-egy munkafolyamatba, de később elmaradtak. Bálinték nemcsak Dunapatajon készítettek nádtetőket, hanem a környező falvakba is hívták őket, például Ordasra, Géderre, Hartára. A nád használata különösen szembetűnő volt Dunapataj Varga utca nevezetű részén, ahol a kis udvarral rendelkező házakban szegényebbek laktak. A település e részének régi építészeti öröksége Fél Editnek is föltűnt: „A gát aljában húzódtak meg a kis házasok, az akó nélküli, csak egy belső telekkel rendelkező zsellérek. Ez a Varga utca, itt laknak a szegények. A régi település és építkezés emlékei itt lelhetők meg még a legsértetlenebbül."21 Bá21 FÉL Edit 1937 351. A falu e része, egy utcasorra utaló nevével ellentétben (Varga utca), több utca összességét lint Pál e negyed építkezéséről így vall: Azelőtt nem voltak ám cserepes házak, mikor mink kezdtünk nőni. Nagyon kevés vót ám. Majdnem csak ez a sor vót, ez az 51-es út... úgy mondom, ahogy most mondják: a kulákoknak vót jobban. Ezök, erre különösen ez a falu, ez a része - szegény negyed - ezek mind ilyen, mer ez majdnem mind sövény falas vót a ház, meg vályag, meg sárfalak vótak. Akkor füzfakaróbú vót a tetőfa, nem mint most, ugye gyönyörű fenyőkbű... Dunapataj területén nádtermő részek voltak a Kapaszkodó, a Nagyrét, a Förtői-tó, a Böddi villaágak, az Inámi-tó és a Duna partján az Alsó-zátony és a Sziget. A legjobb nád a kapaszkodói és a nagyréti nád volt. Jó minőségű nád volt a Kalocsa környékén található Szarapi réten is.22 Ezekről a helyekről szerezték be a házak, kunyhók fedéséhez szükséges nádat. A nádazók a vékony, egyenes szálú, vörös végű nádat szerették, ezzel lehetett a legjobban dolgozni, és ez volt a legtartósabb. Ha bontásnál találtak ilyen nádat, azt lehetőség szerint félrerakták, és újból felhasználták. A Szelidi-tóban és a kanálisokban gyöngébb minőségű (puha és vastag) nád termett, de szükség esetén a parasztemberek ezt is fölhasználták. A nádat résziből, feléből vagy pénzért vágták - a téli pénzkereseti források egyike volt a famunka mellett. Bálint Pál úgy összegezte, hogy a nádvágás második aratás, mert az aratásban kereste meg a kenyerét az a sok szegény ember, télen meg a nádaratással. A kézi nádvágót saját maguk is készíthették elhasznált kasza hegyéből. A Pataji Múzeumban megmaradt példányok többségénél a penge fölerősítése kovácsmunkával készült. Ha a nád alatt befagyott annyira a víz, hogy rá lehetett menni, akkor a nádat tolóval is vágták. A nádvágásnál jégpatkókat erősítettek a csizjelenti: a Községháza (régi nevén Városháza, ma Baross Gábor) utcától a Duna gátja felé eső területet öleli föl. Itt jobbára katolikusok laktak, kevés számú szegényebb reformátussal. Bálinték is itt laktak. 22 A Szarapi rét pontos helyét Romsics Imre, a kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója segített meghatározni, amit ezúton is köszönök. A Szarap nevezetű terület a Kalocsától északra fekvő Banya-sziget északi része, Dunapatajról Kalocsára menve az 51-es főúttól balra esik. Bálint József a rét helyét némi tévedéssel, a főúttól jobbra eső területként mondta el nekem interjúink során. E területet Hosszú tónak nevezik, a mai napig jó nádtermő lapos terület. A földrajzi nevekhez ld. Bozsó Ferenc: Kalocsa földrajzi nevei. Viski Károly Múzeum Történeti Dokumentációs Gyűjteménye. 140
