Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Művészettörténet - Sümegi György: Szobor-kálváriák
Sümegi György 1858-ban fölállították az akkori Nemzeti Színház homlokzata előtt, hogy örök időkre hirdesse első nagy tragédiaköltőnk emlékezetét. Az örök idők azonban csak két évig tartottak. Ez a két esztendő éppen elég idő volt arra, hogy a pesti esztétikai közvélemény magához térjen ijedtségéből. Hangok kezdettek hallatszani, amelyek a kifogások egész sorával illették Pest első nyilvános emlékszobrát. És e hangok egyre erősbödtek, erejük ellenállhatatlanná vált. A Nemzeti Színház illetékes körei e nyomás alatt 1860-ban egy szép júniusi napon csöndben és feltűnés nélkül átszállították a bronz-Katonát a Nemzeti Színház udvarára, ahova már nem érhetett el a közvélemény kíváncsi szeme. [...] Ez volt Katona József szobrának első vándorlása, de nem az utolsó. Mert végül megkapta azt Kecskemét, a nagy költő szülővárosa, így került a kecskeméti takácsmester fiának és tragédiairodalmunk első nagymesterének bronzemléke a Műkert virágzó bokrai közé. Ott szépen megékesítették futórózsákkal és remélhető, hogy ezek a futórózsák idővel fölfutnak az egész szobor köré, föl egészen addig a lúdtollig, amelyet bronzkeze rendületlenül tart a magasba, nem lehet tudni: miért. Ez a Katona József szobra kalandjának rövid története".3 A szokottnál hosszabban idézett Lyka Károly történeti hűséggel és érzékletes plasz- ticitással tárja elénk az első Katona-szobor, Czélkuti-Züllich Rudolf (1813-1890) művének különös történetét és sajátos hányattatását, amely mégsem a Műkertben ért végső állomásához. A futórózsák enyhületéből még újabb, most már kecskeméti vándorútra indult. Valószínűleg az első világháború után4 helyezték át a színház melletti kis térre, majd onnét Vigh Tamás kongeniális szobrának a fölállítása (1962) után a Katona József Gimnázium előcsarnokába, ahol most már remélhetőleg végső helyére került, révbe jutott (1. kép). 3 LYKA Károly é. n. 154-158. 4 Perlrott Csaba Vilmos: Parkrészlet, 1916 (vászon, olaj, 75x95 cm, jelezve jobbra lent: Perlrott Csaba V. 916) című festményén a Czélkuti-szobrot és annak eredeti, egyéni módon stilizált műkerti környezetét ábrázolta. Sajnálatos, hogy Perlrott kecskeméti városképeit földolgozó tanulmány nem tesz említést róla. Lásd: MO- NORI Laura 2012 51-60. 2. Dunaiszky László: Katona József (1861) A most már egyenesen Kecskemétre készült, ott fölállított Dunaiszky László (1822- 1904) mintázta szobor előtörténetéhez tartozik Vachot Imre 1853-as fölvetése, miszerint Kecskemét „méltó reá, hogy ő emeljen szobrot emlékének". A szoborra gyűjtést szerveztek, amelybe a két, Horváth Döme-féle (kecskeméti) Bánk bán kiadás (1856, 1860) jövedelme is befolyt. A kiadó jelzi, hogy „a síremlék készítésével, a beadott görög stílbeni rajzterv szerint" Dunaiszkyt bízták meg. Eredetileg a drámaíró Szentháromság temetőbeli sírjára szánták az emléket - erre egyértelműen utal a szarkofág-alépítmény -, de végül is az Újréten, a Vasútkertben állították föl. Az alul félkörívesre alakított, 103 cm magas ólomöntvény szobor Katona József Barabás Miklós litográfiái (1856,1860) által terjesztett arcképét vette mintául, mivel ez felelt meg a kor és a megrendelő ízlésének. (Korabeli, autentikus portré nem maradt fönn Katonáról; a 19. század közepi pasztellkép is csak egy föltételezett eredeti-hiteles ősképről készített másolat lehet.) A Dunaiszky-mellszobor öltözete: kihajtott gallérú ing, nyakban megkötött széles sál, fölötte gombos, magasnyakú mente, ami elöl drapériaszerűen hullámos. Nyakában búzakalászból font, kétsoros koszorú. Haja nagy tincsekbe rendezett, igen dús. Ajkának vonala határozottan metszett, az álla csúcsos, az orrhát homorú és a homlok magas. Az ugyancsak magasra föltolt szemhéjak és a szemöldökívek jól mutatják, hogy a szobrász mintázáskor természetszerűen számolt a szobor magas talapzatra (M: 270 cm) helyezésével, a plasztika alulnézetes szemlélésével (2-3. kép). Az emlékművön a késő klasszicizmus fölfogása és Barabás Miklós portré-idealizálásának átvétele együttesen érvényesült. A koszorúzott költő szobor-arca derűt és ünnepélyes nyugalmat árasztott. Éles ellentétben áll Déryné Katonát hitelesen megidéző leírásával: „igen különös egyéniség volt. Nagy különc, szörnyű komoly mindig, s igen rövid beszédű. [...] Alakja elég csinos volt, sugár termettel, de arca nem volt szép. Haja gesztenyeszín, de úgy állott, mint a szeg". 270
