Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Művészettörténet - Sümegi György: Szobor-kálváriák
Szobor-kálváriák A szoboravatás (1861. május 20.) - ahogy Orosz László írja - „politikai jelentőséget kapott. [...] Katona szobrának leleplezésére másfél hónappal az 1849 után újra megválasztott országgyűlés megnyitását követően került sor. [...] Horváth Döme ünnepi beszéde a negyvennyolcasok véleményét szólaltatta meg. Többek között ezeket mondta: »A mi hírneves Bánk bánunk nem csak jeles dráma, de az egy alkotmányos, egy megbecsülhetetlen politikai hitvallás ..., melyben a nagy költő [...] bebizonyítja, hogy e nemzetnek csak az önálló függetlenségben, csak a népfönségre fektetett szabadelvű alkotmányban van örök jövendője«".5 Ennek a vasútállomás, a város közlekedési kapuja előtt elterülő parkban fölállított szobornak Kada Elek polgármester városrendezési terveiben6 fontos, primus inter pares szerep jutott. Ugyanis őneki az első, jelentős városrendezési tennivalója volt a Dunaiszky-féle Katona József szobor környékének a rendbetétele. A polgármesteri székben Kadát követő Sándor István ezt így idézte föl: „...a Katona József szobor környékén sétatér terült ugyan el, a többi rész azonban elhanyagolt volt. [...] Az egész területet elegyengettette, több helyt sok földet hordatott rá, körülkeríttette, s az egészet Bajnóczy Károly városi főkertész tervei szerint beül tettette".7 A park - időszakonként változó színvonalon - gondozott, kulturált természeti környeztet biztosított „Kecskemét legnagyobb fia" első, Kecskemét városa által állított szobrának. 2000-ben azonban helyrehozhatatlan sérelem érte: július elsejéről másodikára, vasárnapról hétfőre virradóan ledöntötték, ellopták. Dunaiszky László „leleplezési ünnepély" keretében, 1861. május 20-án fölállított szobra 139 év 43 napig szolgált ugyanazon a helyen: addig mutatta elénk a Bánk bán írójának a szobor keletkezése korszakában hitelesnek elfogadott emberi, írói arcát. A maradékból 2000. július 4-én reggel 1,7 kg ólom-hulladékot, kicsavarodott lemez-törmeléket, szobor-töredéket tudtam fölszedegetni. Egy jó tele maroknyi maradt a valószínűleg beolvasztásra ítélt ólom-öntvényből. S az üresen árválkodó posztamens, a plasztika hűlt helye. A vádló üresség! A szobortalan plinthosz, 5 OROSZ László 2009 89-90. 6 SÜMEGI György 2013 129-164., 304-305. 7 SZÉKELYNÉ KÖRÖSI Ilona 2008 125. a szobrától megfosztott emlék-együttes: torzó. A köztéri fémszobrok pestise ezt is elérte. Az utóbbi években föl-fölerősödő megélhetési vandalizmus nincs tekintettel sem az alkotókra, sem az ábrázoltakra, hiszen korábban már sok költő, író szobra (pl. Vilt Tibor margitszigeti ülő Madách Imre szobra) esett áldozatul a szoborpusztító szenvedélynek. Nagyon közeli, beszédes példa is említhető itt. A Vasútparkban, ahol a Katona-szobrot elsőként állították föl - sok más jeles kecskeméti, a városhoz kötődő, a városért dolgozó személy szobra állott. Ezeket zömmel az 1960-70-es évtizedekben létesítették, kvázi kecskeméti Pantheonként. A szoborlopás aztán e köztéri szoborgalériából a bronzszobrokat (Mathiász Jánosét az oszlopos múzeumépület elől stb.) sorra elérte. Vagyis a Dunaiszky-szobor egy sorozatos szoborlopás-történet része. Pedig a város szellemiségének pozitív jellemzője, hogy a „kecskeméti Pantheon" vagy a várostörténet megidézésének az igénye élő, eleven valóság. Ennek legutóbbi szemléletes megnyilvánulása a kerámia-képes történet-megidézés.8 A Dunaiszky-szobrot ráadásul nem egyszerre lopták el, a folyamat 2000-ben csupán betetőződött. Az 1970-es évek derekán már kitépték, kiszakították az alépítmény szarkofágot és a szobortartó hengert összekötő nyolcszögletű középrész elé helyezett koszorúsmaszkos öntvény díszt. Vagyis Katona József szobrát - s ebben kivételes a története - két részletben, két alkalommal csonkították meg. A szobor pótlására, újraalkotására kínálkozó legjobb lehetőséget (az eredeti szerint újramintázni és bronzból kiönteni) mellőzték, és mechanikusan kifaragtatták kőből. Ez várja az idő múlását egykedvűen Katona József első kecskeméti köztéri szobrának eredeti posz- tamensén, a Vasútparkban, a Katona József 8 Csupán itt említem meg, hogy a kép-sorozatba hibák is becsúszhattak. Egyik kerámián ez áll: „A kecskeméti művésztelep alapítója 1911", valamint Falus Elek és Iványi Grünwald Béla aláírása beégetve. Iványi Grünwald 1909 júliusában tette közzé a művésztelep- alapítás programját. Igaz, hogy az új művésztelepi épületekben 1912 nyarán kezdhettek el dolgozni. De mi történt 1911-ben, ahogy égetve vagyon a kerámián? Ezt valószínűleg csak a kerámia-lap létrehozói tudják, s azt is, hogy a város részéről legfontosabb művésztelep- alapító, Kada Elek polgármester miért nem szerepel az „alapítója" mellett, ami helyesen „alapítói" lenne, a két személy föltüntetésével. 271
