Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - Balogh Csilla: A Duna–Tisza köze avar kori betelepülése
Cumania 27. Balogh Csilla A DUNA-TISZA KÖZE AVAR KORI BETELEPÜLÉSE1 A Kárpát-medence közel két és félezer avar kori lelőhelyéről mintegy 70 000 sír került eddig feltárásra, azonban e nagy számok ellenére máig hiányoznak az olyan regionális vizsgálatok, melyek teljességre törekvő anyag- gyűjtéseken alapulnak, és mind a temetkezési szokásokat, mind pedig a tárgyi emlékanyagot áttekintik. Ezek hiányában azonban számos kérdésre csakis általános és gyakorta pontatlan válaszokat adhatunk. A Duna-Tisza köze, különösen annak az északi harmada mind a hazai, mind a nemzetközi népvándorláskor-kutatásban elsősorban a kiemelkedően gazdag leletegyütteseiről ismert. Ugyanakkor meglehetősen keveset tudunk az itt előkerült leletanyag döntő többségét kitevő köznépi temetkezésekről, az egykor itt élt közösségek életmódjáról, viseletéről, temetkezési szokásairól, hétköznapjairól. Ez alapvetően a leletanyag többségének közöletlenségéből adódik. Ezen a helyzeten természetesen egyetlen munka gyökeresen nem változtathat, azonban a terület avar kori lelőhelyeinek teljességre törekvő összegyűjtésével és a kutathatók elemzésével legalább valós képet próbáltam megrajzolni a terület avar koráról. Ezért került sor a Kárpát-medence Duna-Tisza közi területére vonatkozóan egy átfogó összefoglalás elkészítésére alapvetően arra koncentrálva, hogyan történt e terület avar kori betelepülése. Elsősorban arra kerestem a választ, hogy mikor és milyen ütemben történt a Duna-Tisza köze egyes területeinek avar kori megszállása, hogyan változott a településtömb, s ezekkel összefüggésben számolhatunk-e és mikor új betelepülő közösségekkel, kimutat- hatók-e régészeti módszerekkel belső migrációs folyamatok. A vizsgálatok során továb1 Jelen tanulmány a Duna-Tisza köze avar kori betelepülésének problémái c., 2014-ben megvédett PhD-disszer- táció téziseinek átdolgozott és irodalmi hivatkozásokkal ellátott változata. bi kérdések is megfogalmazódtak, melyekre szintén megkíséreltem válaszokat keresni. Ilyen például az, hogy milyen válaszokat adtak az Avar Kaganátusban lejátszódó társadalmi-politikai folyamatokra az itt élő közösségek, milyen mértékű akkulturáció követhető nyomon a temetkezési szokásokban és a tárgyi hagyatékban, mit tudhatunk az egyes közösségek Kaganátuson belüli és kívüli kommunikációjáról, hivatalos és interperszonális kapcsolatrendszerérői, illetve arról, hogy az itt élők hogyan reagáltak egyes környezeti változásokra: életmódváltással vagy elvándorlással. Mindezek mellett természetesen nem lehetett megkerülni e területnek a Kaganátusban betöltött speciális szerepével, a kagáni központtal kapcsolatos kérdéseket sem. Mindezek vizsgálata pedig a régészeti emlékanyag, elsősorban a sírleletek komplex elemzésével történt. A településtömb változása és a migrációs folyamatok mögött meghúzódó indikátorok csak részben voltak kimutathatók, mert teljes feltárásukhoz komplex társadalmi elemzésre és az Avar Kaganátus egyéb területeiről is hasonló részletességű áttekintésekre lenne szükség, azonban ez utóbbiak jelenleg nem állnak rendelkezésre. Csak egyes résztémák esetében tudtam a saját megfigyeléseimet ösz- szevetni a Kisalföldről és a Körös-Tisza-Ma- ros vidékéről rendelkezésre álló elemzések adataival.2 Mindebből következően a jövőben 2 Az egyes régészeti jelenségek vizsgálatában a lokális szemlélet helyett egy nagyobb földrajzi egységre koncentrált Tomka Péter, amikor a Kisalföld avar sírleleteinél a tájolást, a koporsóhasználatot, s legutóbb a kettős- és többes temetkezéseket áttekintette (TOMKA Péter 1972, 1975, 1979, 2003). Munkái újszerűek voltak és példaként szolgáltak abban a tekintetben is, hogy a Kisalföldről a lehető legtöbb adatot vonta be vizsgálataiba. A keltezésre alkalmasabb régészeti leletanyagon keresztül a temetkezési szokások egyes elemeinek is kronológiai vonatkozást adott, s a terület jellegzetességeit a szomszédos területekre való kitekintéssel állapította meg. Hasonló szemléletet követett Lőrinczy Gábor, amikor a Tiszántúl kelet-európai eredetű, kora 55
