Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Régészet–Antropológia - T. Biró Katalin–Szakmány György–Bendő Zsolt–Kasztovszky Zsolt: Átfúrt kőeszköz töredéke Kiskunfélegyházáról
Cumania 27. T. Biró Katalin - Szakmány György - Bendő Zsolt - Kasztovszky Zsolt ÁTFÚRT KŐESZKÖZ TÖREDÉKE KISKUNFÉLEGYHÁZÁRÓL A bronzkor idején a kőeszközök mind meny- nyiség, mind minőség szempontjából kisebb szerepet töltenek be az anyagi kultúrában, mint az őskor megelőző időszakaiban. Ennek részben oka a technikai fejlődés, az anyagi kultúra változatosabbá válása, de sajnos szerepet játszik ebben az a kutatástörténeti tény is, hogy az őskor fiatalabb időszakának kutatói nem szenteltek akkora figyelmet a kőeszközöknek, mint a „kőkor" esetében1. Pedig a kőeszközök használata nem csak az újkőkorban és a rézkorban, de a bronzkorban is jelentős volt. A hagyományosnak tekinthető pattintott kőeszközök2 és a neolitikum óta nagy számban jelen lévő csiszolt kőeszközök3 mellett a szerszámkövek (ütőkő, őrlőkő, csiszolókő stb.) a korábbiaknál nagyobb változatosságban jelentkeznek, kiegészülve a fémművesség következtében szükségessé vált új formákkal, funkciókkal, pl. öntőformák,4 fenőkövek. Különösen a csiszolt kőeszközök esetében figyelhető meg, hogy a darabok nem egyszerű használati eszközök, hanem méltóságjelvények, rangjelző, ún. „presztízs- tárgyak". A Kiskunfélegyházáról származó csiszolt kőeszköz töredék ebbe a sorba illeszthető bele. Sírlelet, amely hamvasztásos sírból került elő, és a kőeszköz maga is valószínűleg máglyára került az elhunyttal együtt. Az elszenvedett sérülések miatt formája ma már nem rekonstruálható egyértelműen, de különleges nyersanyaga és a feltételezhető forma egyaránt arra utal, hogy a presztízs-tárgyak közé sorolható. 1 T. BÍRÓ Katalin 2000 237-238. 2 MOZSOLICS Amália 1967 152-153., 214., Taf. 8., MO- ZSOLICS Amália - HEGEDŰS Zoltán 1963 254., PATAY Pál 1958 29-33. 3 MOZSOLICS Amália 1964 217-225. 4 PÉTERDI Bálint et al. 2005 87-90. A vizsgált tárgy leírása Lelőhely: Kiskunfélegyháza-Csányi-tanya (MÓL Kkf 7. lh.) 206. sz. objektum (vatyai urnasír). Ltsz: Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza) 2008.7.938. Kis méretű átfúrt csiszolt kőeszköz töredéke: lekerekített balta foktöredék, esetleg buzogány (L, 2. ábra). Töredékes, számos apró szilánkból összeragasztott, valószínűleg égett. Méretei: 47 x 32 x 30 mm, a furat átmérő kb. 20 mm. Makroszkóposán a tárgy felülete barnásvörös (Munsell szín: 5R 4/2-10R 6/2), a törésfelszín világos hamuszürke (Munsell szín: N7-5YR 6/1), jól láthatóan teljesen kristályos (1. és 2. ábra: makroszkóposfotó és rajz). Vizsgálati módszerek Feladatunk a tárgy anyagának pontos meghatározása és a kőzet lehetséges származási területének (nyersanyagforrás) behatárolása volt. Szabad szemmel a kőzet típusa nem volt egyértelműen meghatározható, ezért a töredékes felszínen apró mintát vettünk, amiből Józsa Sándor polírozott felületű vékonycsi- szolatot készített, majd a csiszolt felszínt Bendő Zsolt SEM-EDX-módszerrel is megvizsgálta. Törekedtünk arra, hogy a vékonycsiszolati fotókon és a SEM-EDX-fotókon ugyanazt a területet ábrázoljuk. Ezeket a mellékelt fotótáblákon együtt mutatjuk (I- VI. tábla), legfelül az 1 Nikollal készített vékonycsiszolati felvétel, alatta a keresztezett Nikolokkal készített felvétel ugyanarról a területről és orientációról, majd az ezeknek megfelelő SEM-EDX felvétel. A jellemző kristályszemcsékről a SEM- EDX-módszer segítségével kristálykémiai mérések is készültek (2. táblázat). A petrográfiai leírást Szakmány György, a SEM-EDX-méréseket Bendő Zsolt végezte 41
