Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Restaurálás, állagmegóvás - Mala Enikő: A dunapataji pártaöv restaurálása
Cumania 27. Mala Enikő A DUNAPATAJI PÁRTAÖV RESTAURÁLÁSA A dunapataji Szent Tamás dombon V. Székely György régész első ízben 1999-ben, majd később 2002-ben végzett ásatása során feltárásra került a középkori templom és a körülötte elterülő temető egy része. A templom külső legnagyobb hossza 15 m, szélessége 8 m, míg a két - egy szélesebb és egy keskenyebb - részből álló hajót félköríves szentély zárja. A 2002-es feltárás során bizonyosságot nyert, hogy a templomhajó mindkét fele egy időben épült. Erre bizonyíték az azonos falazási technika és az alapozási mélység. A templom bejárata a déli fal nyugati sarkában valószínűsíthető, mivel itt egy 1 m-es szakaszon hiányos a falszövet. A templom falain belül valamint a templom közvetlen környékén összesen 72 temetkezés került feltárásra, melyek közül csak a hajó belsejében mutatkoztak sírgödrök. Középkori keresztény szokás szerint temetés megszentelt földbe történhetett, ezért meglehetősen zsúfolva, akár három egymás feletti rétegben is voltak sírok. Az elhunytakat többnyire deszkakoporsókban helyezték a sírokba; erre utalnak a nagyszámú koporsószegleletek és a fa korha- déknyomok is. A sírok tájolása megegyezik a temploméval, a halottakat kivétel nélkül háton fekve, karjukat oldalukon nyugtatva vagy medencére hajlítva temették el. A sírokból előkerült leletanyag a középkorra jellemzően ékszer és viseleti darabokból áll. Két sírban volt párta, melyből az egyik (70. sír) egy fonatos díszítésű, viszonylagosan jó állapotban lett kiemelve. Nagy számban voltak még csatok, füles gombok, kapcsok, veretes ún. pártaövek. Több kisebb töredék mellett három sírból (35., 37., 69. sír) került elő részben vagy egészben eredeti helyzetben megmaradt veretes öv. Az általam restaurált 15. századi pártaöv a 37. sírból származik, melyben a másik lelet egy - használati tárgynak tekinthető - nagyméretű vaskés volt.1 1V. Székely György leletmentése, 1999, 2002. KKJM RégAd 2000.902., 2006.1576. Ezúton is köszönetét monA BŐR ÉS A VERETEK ÁLLAPOTA A földből előkerült leletek állapota függ attól, hogy még használatuk idején milyen hatások érték, azonkívül mennyi ideig volt a különböző kémiai és fizikai jellemzőkkel bíró talajban. Azaz: milyen volt a pH-értéke, az oxigén-, só-, nedvességtartalma, hőmérséklete, milyen minőségű a mikroorganizmusok jelenléte - ezek mind-mind meghatározzák a tárgy kezelését és jövőbeli állapotát. Nedves környezetben magasabb hőmérsékleten gyorsul a reakciósebesség, tehát a lebontó folyamatok is felgyorsulhatnak, de ezeket a folyamatokat soha nem lehet egyedüli paraméterként kiragadva szemlélni, hiszen egy komplex környezetről beszélünk, ahol a tényezők egymást erősítve vagy gyengítve hatnak a tárgyra.* 2 3 Az övét sok évvel az ásatás befejezése után restauráltam. Nem csak a talajban töltött évszázadok, hanem a raktárban néhány igen száraz körülmény közt eltöltött esztendő is nyomot hagyott rajta. Gyakorlatilag a bőr elvesztette szerkezeti víztartalmát, „kopogósra" száradt. Ennek megfelelően nedvesség- tartalma alapján száraz bőrként kezeltem.3 Az öv ráadásul még a talajba tétele után is szenvedett károsodást, mivel a bal oldala hiányzott - valószínűleg talajművelés miatt. A több részletben kiemelt veretes öv hordozója 5 cm széles marhabőr szíj volt, mely a veretek környezetében igen jól konzerválódott a réz korróziós termékeinek köszönhetően. Ahol szabad, veret nélküli felületek voltak, ott a bőr részben vagy egészben megsemmisült. A meglévő részek állapota változatosságot mutatott, rossz és közepes megtartású részek váltakoztak. Helyenként szétvált a hús és bardok V. Székely György régésznek és Vida Ágnes grafikusnak a munkám során nyújtott segítségükért, valamint Újvári Mária restaurátornak a szakmai vezetéséért. 2 BAKAYNÉ PERJÉS Judit 2003 39-40. 3 BAKAYNÉ PERJÉS Judit 2003 40. 321
