Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Kultúrökológia - Győri-Nagy Sándor: A Kis-Sziget. Kultúrökológiai közelkép egy régészeti tájszeletről
A Kis-Sziget. Kultúrökológiai közelkép egy régészeti tájszeletről idején - az 1960-as évektől - szemét- és törmeléklerakónak használták és ezzel hosszú időre „kivonták" mindenféle gazdálkodásból. Míg azonban a délkeleti szigetcsúcs előtt csak egyetlen kutat ismerünk, itt csupán a rekultivációs területre két nagyméretű kút is esik. Keletkezési ideje egyiknek sem ismert. Beméréseink szerint az egyiket ugyancsak ismeretlen időpontban egyszerűen csak betúrták. A másikat azonban évtizedeken keresztül töltötték fel minden olyan használati tárggyal, amely a vidék iparosítása során a tanyavilágba került vagy ott éppen fölöslegessé vált.21 A Szent-Anna teknő létesítésekor a betemetett kútba markológéppel belekanalaztunk. Töltelékanyaga tiszta volt, ezért visszatemettük. Teljes gépi és kézi tisztítás után ugyanezt tettük az elszemetelt kúttal is. Mindkét kút pontos helyét megjelöltük, hogy bármikor újra megnyithatók és vizsgálhatók legyenek, de az újranépesedő tanyavilág tájvizekkel újraismerkedő, semlyékjáró gyermekeit ne veszélyeztessék. A darázskőréteg ezeknek a válykosgöd- röknek az aljában is megvolt. Ám várakozásunkkal ellentétben kemény, azaz érett terméskővel csak a két kút között és körül találkoztunk. Ez a tábla a Kis-Sziget felé haladva néhány méter után hirtelen elfogyott. Egy rövid, kőmentes átmeneti szakasz után újabb, de fiatal darázskőlemez kezdődött. Ebbe - lágysága miatt - a kormos markolókanál bele-bele- kapott. Alatta érintetlen, jellegzetes semlyéki altalajrétegek (különböző színű „fosóhomok"- rétegek) voltak. Ez a meglepő tapasztalat óhatatlanul arra a megfontolásra vezetett bennünket, hogy az őskorban esetleg épp itt, a Kis-Sziget észak- nyugati csúcsa előtt lehetett a legkorábbi darázskőbánya, melynek helyét a 10 000 évvel ezelőtti északnyugat-európai jégkorszak nagy dunai és tiszai olvadékvizei hordalékkal betemették, és ezzel visszakapcsolták a helyi terméskőképződés anyagkeringésébe. A két kút körüli kőlemezdarab még ahhoz a régi kőréteghez tartozhat, amelynek a Kis- Sziget felé tartó részeit legelőször bányász21 A világvevős rádió telepétől a rovarirtó flakonon keresztül a kerékpárvázig az ipari szemét elképesztően széles palettáját bányásztuk ki csak innen a több mint 5 tonna szeméttel. hatták ki. E kőlemezdarab pecsmegrétegének hatalmas dudorokkal tarkított, durva felülete és acélszikráztató keménysége megdöbbentő látvány volt a buldózeres munkák idején. Ez lehetett a másik vagy éppen a fő származási helye azoknak a kovásodott szürke darázskőből készült, pattintott kőeszközöknek, amelyek töredékeit a Kis-Szigeten leltük. A kibányászott őskori darázskőtábla helyén mára már új keletkezhetett, mivel ennek a „terméskő"-fajtának22 * az újraképződéséhez elegendő 5000 év. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a szikrázó kemény kőréteg után a MÖF-EKI semlyékvíz-megőrzési mintaprojekjének 2013. évi munkálatai közben a markoló egyszer csak „fiatal", még kifejlődőben levő darázskőréteget ért. Ez lehet az (egyik) nyitja annak is, hogy miért épp a Kis-Sziget szántatlan északnyugati feléhez közelebb találtunk a szántásban döngölt föld, ill. darázskő-alapozású, lakóháznál nagyobb épületre utaló nyomokat. Ez kisebb, szürke mészkődarabok sorát jelentette, amelyeket keményre döngölt talajból szaggatott föl az eke. Tehát nem falban vagy lábazatban lehettek, hanem a nagyobb épület alapjába döngölt törmelékkő-rétegből maradhattak meg. Egy ilyen épülethez a szükséges követ sokkal rövidebb úton és könnyebben lehetett a sziget északnyugati végéből helybe szállítani, mint a sziget sokkal távolibb délkeleti előteréből. Mindamellett az is tény, hogy az eddigelé egyetlen, sarokfaragás-gyanús, kemény szür- kemészkő-darab a délkeleti szigetcsúcs előterében „megtapogatott" kútnak a harmadik ásónyomszintjéből került elő. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem minden földbekerült tárgynak a föllelési helye azonos annak egykori származási vagy használati helyével. A tárgyaknak megvan a maguk emberhez kötődő sorsuk. Ez a kődarab is kerülhetett a későbbi emberi gazdálkodás következtében a sziget bármely részéből, avagy akárhonnan ebbe a szigetvégi „süllyesztőbe". S ugyanígy kerülhettek a szi22 A helyi s általában az alföldi népnyelv „terméskő" néven foglalja össze a táj vízjárásos meszeshomok- összletein keletkező réti mészkövet meg a szárazabb halmok, hátak, homokplatók alatt megtermő homokkövet. GYŐRI-NAGY Sándor 2007 311
