Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Kultúrökológia - Győri-Nagy Sándor: A Kis-Sziget. Kultúrökológiai közelkép egy régészeti tájszeletről
Győri-Nagy Sándor Bátorítást kaptam ehhez az íráshoz olyan régészektől is, akik munkájuk során a modern technikai eszközök szükségszerű alkalmazása mellett arra is fölfigyeltek, hogy a magyar táj talajai a régészeti objektumok élő közegeként bizony még a civilizáció nemzetközi technikájának alkalmazhatóságát és az így nyert adatok kiértékelhetőségét is befolyásolják.6 Legfőbb bátorítom László Gyula volt, aki egyszerre régész és történész mivoltában tökéletesen tudta, hogy még ez a két szaktudás együtt sem elég arra, hogy a múlt földben lelt tárgyaiból a biztos tudás szintjén rekonstruálhassuk a valaha volt életet. Saját munkamódszerét „a termékeny bizonytalanság" módszerének nevezte, újabb és újabb diszciplínákat vonva be az adatvallatás felelős folyamatába. Tartva attól, hogy a tárgyakban megtestesülő technikai változásokat megtéve történelemnek, könnyen elveszíthetjük a mögöttük volt élet sokszínűségét. O maga - (el)ismerve az egzakt régészeti módszer előnyeit - ezért a „régi élet újraelevenítésére" törekedett.7 Ez a tudományos program rokon a kultúrökológiáéval. Ezt a munkát annak tudatában adom közre, hogy múltkutatásunk régészeti ágát a kötelezővé tett „nyomvonalfeltárások" óta inkább egyoldalú empíria-túlsúly jellemzi a korábbi - szintén egyoldalú - ideológiai8 és elméleti (történettudományi, nyelvészeti) függés évtizedei után. Ez utóbbi minden ellentmondásai9 ellenére úgy vélem, hogy bővíthetők és bővítendők is a kultúratudományi keretek, mint ahogy arra is megérett az idő, hogy a leletbemutatásra, a régészeti köztudás minőségének javítására, s egyben az éltető táj újrafölfedez(tet)ésére a múzeumi lehetőségek palettájának bővítése mellett új, hatékony formákat keressünk. A kultúratudományi keretek gazdagításához a kultúrökológia műveltségelméleti eszközkészletét ajánlom itt a régészeti szakma figyelmébe. A kultúrökológia empirikus alapozó ága, a környezeti kommunikáció - ezen belül pedig különösen a tájkommunikáció - főleg a tájimpulzusok értékelésében lehet a komplex lelőhely-körülhatárolást és -értékelést illetően a régészkollégák segítségére. A hogyant a ré6 BÉRES Mária 1997 29. 7 LÁSZLÓ Gyula 1987155-156. 8 LUKÁCSI Béla 1990 710-712. 9 SZŐKE Béla Miklós 1993 gészetileg kiválóan megkutatott Csólyospálos község10 területén fekvő MÖF-EKI Tájbirtok „Kis-Sziget" nevű része kapcsán szemléltetem. A SEMLYÉKTÁJ ÉS FELSZÍNALAKZATAI A döntően semlyékbirtokként jellemezhető tájszelet - alkatából következően - a régmúltban is elsősorban állattartásra szolgálhatott. Erre épp Wicker Erika fönt említett írása döbbentett rá, miután a Tájbirtok elnyúló lapályaiban nemcsak egykori paraszti vízkormányzó létesítmények nyomait fedeztük föl,11 hanem olyan, nyilvánvalóan mesterséges felszíni alakzatokat is, amelyek a hivatkozott régészeti tanulmány alapján ugyancsak régi állattartó létesítmények lehettek. A kiskunsági tájban valaha is „feltalált" állattartó „létesítmények" palettája persze jóval szélesebb volt, s még kevésbé nyomhagyó, mint az épített enyhelyek. Ez utóbbiak közül a tanorokhoz akár már oszlop se kellett: megtette a felhalmozott tüskés, tövises gally is.12 E „kettős hasznú" létesítmény amellett, hogy széltől óvta a pihenő állatot, száraz tűzrevaló- val is szolgált az embernek. Ugyanakkor a néprajzi munkák gyakorta feledkeznek meg arról, hogy a Kiskunság, ahogy az egész Kárpát-medence is, a 19-20. századi vízrendezések előtti évszázadok és évezredek során jobbára vizek uralta táj volt. Különösen azok a semlyékes táj szeletek, amelyek rendesen a kijáró és a szabad állattartás színhelyei voltak. Ezeken a semlyéki legelőkön a patás állatok számára nemcsak gyógyszer, de bizony ártalom is volt a víz, különösen, ha azt az állat már nem maga kereste, hanem szárazon nyugodni akart. Ilyenkor nemcsak „a pusztai széltől", hanem a nedvességtől is óvni kellett a jószágot. Erre szolgáltak a változatos tájban a természetes „bogárzó" helyek. FFa ilyen a lomha járású, jóllakott állatok „akciórádiuszában" nem volt, akkor célszerű helyen „fölhánytak" mesterséges, ill. növeltek meg természetes porongo- kat. Épp e szempontból figyelemre méltó az a 10 WICKER Erika 1995 11 GYŐRI-NAGY Sándor 2013 48. 12 TÁLASI István 1977186-187. 308
