Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Kultúrökológia - Győri-Nagy Sándor: A Kis-Sziget. Kultúrökológiai közelkép egy régészeti tájszeletről
A Kis-Sziget. Kultúrökológiai közelkép egy régészeti táj szeletről két ovális - egy kisebb (20x30 méteres, kb. 470 m2) és egy nagyobb (30x60 méteres, kb. 1 400 m2) - porongszerű magaslat, amely a MÖF- EKI Tájbirtok felszínéből 30-50 cm-re emelkedik ki. Ez a magasságkülönbség épp elég arra, hogy még az utóbbi évtizedekben megritkult tavaszi semlyékvizek se lepjék el őket. A két, valaha tán karámporongként szolgált felszínalakzat egyike - a nagyobbik - a címben szereplő Kis-Sziget előtti, mintegy 10 hektáros lapály közepén fekszik, párhuzamosan elnyúlva északkeleten a Kis-Sziget előtt, annak lábától mintegy 60 méternyire. Azoknak a kis létszámú emberközösségeknek az állatállományát szolgálhatta ki, melyek a különböző történelmi korszakokban a vizek által védett Kis-Szigeten éltek (2. ábra). AZ EGYKORI LAKOTTSÁG TÁJJELEI Arra persze, hogy a Kis-Szigeten egyáltalán bármikor is emberek éltek, egyelőre semmi bizonyíték sincs. Mindez csak föltételezés, amelyik bizonyos tájjelekre alapszik. A régész számára természetesen a felszíni szórványlelet a legmeggyőzőbb jel, ha az egyáltalán eljut a múzeumokba. Ilyet a szigetnek a közelmúltig szántóföldként használt részén (2. ábra) bőségesen találtunk.13 Ám egykori lakottságáról teljes bizonyosságot a terület esetleges régészeti föltárása szolgáltathat.14 Fontos tájjel a helyi megnevező nyelv is. Feltűnő, hogy a Tájbirtok korábbi, helybéli tulajdonosa a helyi megnevezés szerint „szigetinek, és nem „hát"-nak vagy „part"-nak nevezte ezt a helyet. A mai kiszárított Kiskunságban már nehéz pontos magyarázatát adni e finom tájnévi különbségtételnek, hisz a 13 Az itt talált leletek - csontok, cserép- és kőeszköztöredékek stb. - a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményébe kerültek, közlésükre később, egy tervezett átfogó terepbejárást követően kerül sor - a szerk. 14 Önmagukban a felszíni szórványleletek akár már a 18. századi „högyhúzók" korától, de különösen a 20. századi gépesített felszínkiegyenlítés általánossá válásától nem föltétlenül megbízható jelek. Tájkutatásaim során sokfelé, de Csólyospálos határában is találkoztam olyan „töltött" lapályi szántókkal, amelyeknek oda- kubikolt földanyaga ősi lakóhalmokból származott, így az elterített talajban talált szórványleletek nem az adott helyre, hanem az akár onnan nagy távolságban fekvő származási helyre utalnak. paraszti nyelv egyaránt „partos"-nak mondja a „laposok"-kai szemben az összes, valameny- nyire is kiemelkedő helyet. A „hát" fogalmát is inkább csak a földrajzos szakma élteti tovább (például az egyáltalán nem népi eredetű Homokhátság névben), pedig a korábbi népi névadás nem véletlenül használta a „part" és a „hát" szavakat egyik vagy másik tájalakzat megnevezésére. Dorozsma feketéki határszélén még gyerekkoromban is Hosszúhát volt a neve egy különös, egyébként is magasabban fekvő tájrészletből kiemelkedő, elnyúlt, keskeny magaslatnak. Ott legeltető gyerekként mindig az volt az érzésem, hogy talán emberek hányhatták fel valamikor, valami különleges okból, hogy még magasabb legyen az, ami alföldi szemmel nézve amúgy is magas volt. A Nagypart környéke azonban a csatornázásig minden tavaszon tavas volt, ha nem is körös-körül. A vizeket innen az 1959-61-ben ásott „belvízlevezető" csatornák tüntették el, aminek következtében a Nagypart környezete is a hosszúhátihoz hasonlóan „szárazra" került. A „part" szó hallatán azonban még ma is víz közelségére asszociál a magyar anyanyelvű ember... A „sziget" az előző kettővel szemben körben víz övezte magaslatot jelöl, és jelölt korábban is, attól függetlenül, hogy milyen magasra emelkedett ki vizes környezetéből a megnevezett tájalakzat. És attól is függetlenül, hogy milyen mély vizek és mennyi ideig zárták el a „sziget"-nek hívott tájszeletet a táj többi részétől. „Sziget" az Alföldön akár egy nagyobb, lakott homokhát vagy homokplató is lehetett. Ez utóbbit látjuk Majsa esetében, amely egy nagyjából 2 km2-es homokplatón települt, de Margit-sziget nevű részét a belvízrendezések előtt tágas lapály, illetőleg a Kuksós-tó csak nyárra kiszáradó vize választotta el a főtelepüléstől.15 * * Hasonlóan fekszik az írásom tárgyát képező Kis-Sziget Csólyospálos alsócsólyosi külterületén. A Kiskunságban „szabályos"- nak számít e határrész tájalakzatainak északnyugat-délkeleti irányú tájoltsága. Hasonlóan szabályos a sziget északkeleti és délnyugati előterében húzódó lapályok hasonló tájoltsá15 CSÍK Antal 2010 309
