Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Művészettörténet - Horváth Roland: A Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank intézeti- és bérpalotájának építéstörténete és stíluskapcsolatai (1919–1912)
Cumania 27. Horváth Roland A KECSKEMÉTI KERESKEDELMI IPARHITELINTÉZET ÉS NÉPBANK INTÉZETI- ÉS BÉRPALOTÁJÁNAK ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE ÉS STÍLUSKAPCSOLATAI (1909-1912)1 A 19. század végén Kecskemét városa lázas építőtevékenységbe fogott, melynek eredményei a mai napig meghatározzák a belváros építészeti megjelenését. A város főterének századfordulós és szecessziós stílusirányzatú alkotásaival az elmúlt évtizedekben számos tudományos hangvételű munka foglalkozott már. A napvilágot látott építész- és épületmonográfiák szakirodalma azonban mindeddig nélkülözte a Korb Flóris (1860-1930) által tervezett Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank palotájának monografikus összefoglalását. Jelen tanulmány kifejezetten arra törekszik, hogy részletesen feltárja a bérpalota rekonstruálható építéstörténetét, valamint sorra szedje az építész, Korb Flóris tevékenységének dokumentálható tényeit; a meglehetősen gazdag forrásanyag mindezt lehetővé is tette. Az építéstörténeti és helytörténeti vonatkozások mellett kirajzolódik a századfordulós Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb építészének alakja, akinek életműve mindezidáig túlnyomórészt feldolgozatlan volt és kevés figyelmet kapott. A kecskeméti származású Korb Flóris Hauszmann Alajos (1847-1926) irodájából önállósodott, és 1893- ben közös irodát alapított Giergl Kálmánnal. Az építészpáros munkássága olyan nagyszabású budapesti épületeket hozott létre, mint a Klotild-paloták, a Királyi Bérpalota vagy éppen a Zeneakadémia. 1 Jelen tanulmány szakdolgozatom rövidített összefoglalása és néhány ponton kibővített változata. Horváth Roland: A Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank intézeti- és bérpalotája. Szakdolgozat. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, Művészettudományi Intézet, 2014. Témavezető: dr. Rozsnyai József, művészettörténész, egyetemi adjunktus. KECSKEMÉT „ARANYKORA" ÉS A FŐTÉR RENDEZÉSE (1889-1910) A 19. század végének és a 20. század első másfél évtizedének különleges jelentősége van Kecskemét építéstörténetében - a sok más területen elért eredménye miatt ez az időszak méltón kiérdemelte a Kecskemét „aranykora" elnevezést. A megyeszékhely esetében a városiasodás folyamata ezekben az években kapott olyan feltételeket, amelyek lehetővé tették a nagyobb horderejű építkezések kezdeményezését, és ezek megvalósítását. E bő két évtized során az akkori legmodernebbnek számító századfordulós és századelős építészeti stílusirányzatok hagytak ma is jól látható nyomokat Kecskemét építészeti arcképén. Alapvető tények tisztázására van szükség ahhoz, hogy megértsük, milyen viszonyrend- szerek és milyen mértékben befolyásolták egymást. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az épületek megszületésében milyen nagy szerepet játszottak a mögöttük álló emberek, a városvezetés kívánságai, a megrendelők és az építészek közötti bonyolult kapcsolatrendszerek. A város főterének kialakítását, vagyis az akkori piactér bővítését a közgyűlés 1889- ben határozta el. A templomok között bazársorok és lakóépületek felaprózott térzugai foglaltak helyet, melyeket a következő években a város kisajátított, és szabályozta a főtér területét.2 Az elbontandó épületek listáján szerepelt az úgynevezett „Kaszinó-tömb", mely a Deák tér (napjainkban Szabadság tér) észak- nyugati térfalát képezte. A „Kaszinó-tömb" ténylegesen két épületet foglalt magában: a város tulajdonát képező Városi Kaszinó régi 2 JUHÁSZ István 199913. 283
