Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Helytörténet - Mák Kornél: Kecskemét kulturális ipara
Cu mania 27. Mák Kornél KECSKEMÉT KULTURÁLIS IPARA1 Kecskemét a Duna-Tisza közének északi részén elhelyezkedő megyei jogú város, 114000 fős lakosságával, gazdasági folyamataival Bács-Kiskun megye meghatározó települése. Nagy Lajos király az 1360-as években emelte a várost mezővárosi rangra. A középkor folyamán egészen az 1400-as évek végéig Kecskemét virágzó kereskedelmi központ volt. A Budától Szeged felé haladó kereskedelmi útvonal fontos állomásaként a főként a kereskedelmi célra hajtott jószágok után járó jövedelem biztos megélhetést adott. A török hódoltság idején a város nem pusztult el, sőt léte stabil volt. Az Alföld elpusztított kistelepüléseinek lakosságát befogadta, integrálta. Lakói egyszerre fizettek adót a Hódoltságnak és a felvidéken élő Gróf Koháry földbirtokosnak is, aki a város iránta való pénzbeli kötelezettségét mindig következetesen behajtotta. A török a katolikus ferencesek és a kálvinista lelkipásztorok működését engedélyezte, így ebben az aránylag biztonságos időszakban kialakult a mezővárosi polgári gondolkodás alapja, illetve egyre jellemzőbb lett az a tolerancia, befogadó jelleg, ami Kecskemétet ma is jellemzi. Témánk szempontjából a következő nagyon fontos időszak a dualizmus kora. Kecskemét az évszádok alatt nagy birtokrendszert alakított ki az akkori városmag körül legalább 60 kilométeres körben, mely Debrecen birtokaival is határos volt. A művelődés határozott és igényes szeretete már a reformkortól jellemző volt, melynek számos jeles alakja is említhető (pl. Katona József). Az 1880-as évek szőlőbetegségének, a filoxérának az alföldi homok kvarca ellenállt, így nem betegítette meg az ültetvényeket. Mivel szinte az akkori Magyarországon csak itt volt szőlőtermés, ez nagy bevételeket hozott. Ebből a bevételből 1 írásomban Kecskemét városa kulturális iparának jellemzőit szeretném bemutatni, lévén szülővAosom, és mert jelenleg a kulturális ügyekért felelős vezetőként a kulturális és művelődési szerkezetet, lehetőségeket ismerem. Ezáltal a saját szemszögemből elemzem ezt a kérdést. emelték a Katona József Színház épületét, és ez addig soha nem látott kulturális fellendülés nyitánya lett. Ez az időszak az 1880-as évektől 1919-ig tartott, a helytörténet Kecskemét Aranykorának nevezi. Lestár Péter, Kada Elek és Sándor István személyében három nagy formátumú polgármester neve is fémjelzi. Ebben az időszakban gazdag építkezés kezdődik el. Ekkor készül el a Lechner Ödön által tervezett szecessziós Városháza, a Kaszinó épülete, a mai Cifrapalota, a Luther-palota és még sorolhatnám. A kulturális és közösségi élet pezsegni kezdett, fellendült a színházi, irodalmi élet, erősödött az oktatás, iskolák sorozatos alapítása történt, számos egyházi, kulturális egyesület alakult meg. Utóbbiak kezdeményezésére valósult meg a városban az Országos Dalárdaverseny is, amely nevezetes eseménye lett ennek az időnek. Kiemelném, hogy Kada Elek polgármester kezdeményezte egy városi múzeum létrehozását, és személy szerint maga is régészkedett. A történet szerint, mivel a Tisztelt Testület nem akarta támogatni az új beruházás finanszírozását, ezért az új Városháza épületében raktározta a bőséges leletgyűjteményt. Tudta, hogy a helyszűke más belátásra ösztönzi a városatyákat, így is lett. A múzeum épülete az 1920-as évekre készült el, sajnos Kada ezt nem élhette meg. Témánk szempontjából fontos, hogy az új múzeumot Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter avatta fel, melyről a Kecskeméti Lapok, mint „impozáns fényességű ünnepségről" számol be.2 A miniszter hangsúlyozta ünnepi beszédében: „A legnagyobb érdeklődéssel figyelte mindig Katona városának kulturális fejlődését és kijelentette, hogy kulturtevékenységében mindenkor számíthat Kecskemét a kultuszkormány leghatékonyabb támogatására." Majd a beszédét folytatva felsorolta azokat az Európa 2 GILA fános 2013 154. 261
