Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Tuza Gábor: A kulturális identitás kifejezése két japán babatípus példáján – a Szórakaténusz Játékmúzeum kokeshi és daruma babáinak bemutatása
Cumania 27. Tuza Gábor A KULTURÁLIS IDENTITÁS KIFEJEZÉSE KÉT JAPÁN BABATÍPUS PÉLDÁJÁN - A SZÓRAKATÉNUSZ JÁTÉKMÚZEUM KOKESHI ÉS DARUMA BABÁINAK BEMUTATÁSA A japán gyűjtemény gyarapodása a Játékmúzeum korai korszakához köthető két olyan időpontban történt, amelynek kapcsán a kecskeméti Japán Baráti Társaság és Aomori japán testvérváros jóvoltából több száz értékes játékkal gazdagodott a műtárgyállomány. A múzeum 1981. évi alapítását követően 1984-ben ajándékozás útján került először japán játékkollekció a gyűjteménybe. Saskiya Ishikawa Franke és férje, Mitsunobu Ishikawa hosszú évek alatt szakszerűen gyarapított játékgyűjteményüket ajánlották föl, 1988-ban pedig Aomori város és Nakanino játékmúzeuma ajándékozott játékokat a múzeumunknak. A műtárgyak tovább gyarapodtak az évezred végén, 1999-ben Kuwasma Katalin által.1 A japán gyűjtemény majd félezer darabos, pontosan 480 tárgyat jelent. Ezek zömmel hagyományos és népi játékok, amelyek a japán játékkultúra élő részeként vannak jelen az ázsiai ország kultúrájában. TÖRTÉNETI HÁTTÉR A játékbabák népszerűségének növekedése az Edo-korszakhoz köthető (1600-1868), amikor Japánban béke honolt. Akkoriban a közembereknek és az arisztokráciának is volt elég ideje, hogy élvezze a népi játékokat. A korszak végére, a 19. század utolsó évtizedében a mester saját házában, inasokkal kiegészülve gyártotta gazdag termékeit.2 Ekkor jöttek létre azoknak a manufaktúraszerű háziipari műhelyeknek az elődei, amelyek napjainkig közel ezer különböző típusú, hagyományosnak tekinthető játékot készítenek Japán-szerte. A játékokat három fő csoportba sorolhatjuk. Az első csoport egyszerű játékszerei a gyerme1 KALMÁR Ágnes 2002 37. 2 JAMADZSI Maszanori 1989 223. keknek készülnek: sípok, pörgettyűk, labdák, bambuszpuskák stb. A második csoportba azok a művészi játékok kerülnek, amelyek egyaránt élvezhetőek a gyermek és felnőtt számára, mint a gyönyörűen díszített papírsárkányok vagy a miniatürizált díszes papírruhában ábrázolt ünnepi alakok. A harmadik csoportba tartoznak azok a népi játékok, amelyek eredetileg vallásos jellegűek voltak, és ősi japán vallási hagyomány alapján születtek, illetve a sinto, tao és buddhista hatásokkal kiegészülve folyamatosan változtak. Ezek a japán maisunkhoz3 (ünnepekhez) köthető tárgyi kellékek: állatokkal, babákkal, szekerekkel díszített áldozati és fogadalmi tárgyak, amelyeket vagy a szentélyekben, a kolostorokban vagy az utcákon, tereken hordoznak körül. „A harmadik hónap (március) harmadik napján van a Hina no matsuri, baba- vagy leányünnep, mely egészen a kisleányoknak van szentelve" - írja Baráthosi Balogh Benedek, aki az 1900-as elején másfél évet töltött tanulmányúton Japánban.3 4 * * A díszesen felöltöztetett babák ünnepe a családi házak szobáinak díszítésével kezdődött, majd a babák benépesítették az utcákat. Már hetekkel a hinamatsuri előtt beszerezték az emberek a művészi játékbabákat a kereskedőktől. A ma is jelentős japán ünnep főszereplői, az élő és az élettelen babák együtt vonulnak teljes pompában, hogy végül megvendégelhessék egymást mochipogácsával, főtt rizzsel, süteménnyel. Ez az alkalom egyben a tavasz 3 BARÁTHOSI BALOGH Benedek 1996 24. 4 Baráthosi magyar néprajzkutatóként elsőként vizsgálta a japán kultúrát. Dai Nippon című gazdagon illusztrált könyvében leírja a japán ünnepeket, vallási hagyományokat, teremtésmítoszokat és néprajzi kutatásait is közzéteszi. Leírja a hina no matsurit is többek közt, mely babaünnep a japánok egyik jelentős eseménye és mindig a tavasz kezdetén, március 3-án kerül megrendezésre. 219
