Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Madonna Modesta Kecskeméten – avagy egy reneszánsz anekdota világjárása
Bereznai Zsuzsanna Don Juan30 női megfelelője - e két irodalmivá vált népi alak a reneszánsz kor egyenlőségeszméjének és szabadság-szeretetének megtestesülése. A reneszánsz kor egyik alapvető magatartásmódja, a sztoikus-epikureus magatartás- mód a tudományos és a köznapi értelmezés szerint egyaránt az „élvezetelmélet" megnyilvánulása. Tehát az élveztek megszállottjait epikureusnak tekintik. De a forró Andalúzia népi hőse, Don Juan idegen az epikureus magatartásmódtól.31 A reneszánsz sztoikus-epikureus ember a saját lábán áll ugyan, de benne a világ sodrában.32 Straparola Madonna Modesta című novellájának fő jellemzője a „modern erotika" megjelenése, mely legelőször Boccaccio Deka- meronjában fedezhető fel. „De Boccaccio erotikája nem elsősorban a szerelmi játékoké és fogásoké, hanem a hódításé." Boccaccio erotikájában az érzékiség individualizálódik, azaz sosem „általános", hanem mindig az egyes emberhez, a cselekmény szituációjához igazodik. A novellák derűs légköre nem magából az érzékiségből fakad, hanem az érzéki élvezet „ideologizálásából", mely mindig konkrét, mindig egyes. De Boccaccio érzékiség-felfogása mélyen nem keresztényi, hanem mélyen epikureus. „Miután azonban ez nem egy lírai darabban, hanem Itália szinte minden társadalmi rétegét ábrázoló novellasorozatban történik, programatikus és egyetemes. Boccaccio az érzékiség és a bűn fogalmait elválasztja egymástól, ahogy újra összekapcsolja a kellemest a jóval" — olvashatjuk Heller Ágnes eszmefuttatásában. Hangsúlyozza továbbá azt is, hogy az érzéki-erotikus szféra Boccacció- nál demokratikus, azaz a vágyaiban minden ember egyenlő: úr és szolga, nemes és polgár, férfi és nő. „Boccaccio novelláiban az erotika meghódítja az egyetemes emberi címet".33 Heller Ágnes azt is megemlíti, hogy „a hálás utókor" sok mindent összefecsegett Boccaccio „erkölcstelenségéről" - pedig a Dekame- ronnak valójában nagyon szigorú értékrendje van. „Feltétlen követelmény a kölcsönösség: 30 A PALLAS NAGY LEXIKONA V. kötet 1893 449. 31 HELLER Ágnes 1971 83. 32 HELLER Ágnes 1971100. 33 HELLER Ágnes 1971 212-213. a másik öröme legalább olyan fontos, mint a kezdeményezőé, az asszony élvezete, mint a férfié. Azután: az élvezet, az öröm önmagában feltétlenül jó, de harmadiknak ártani ezzel csak akkor lehet, ha az megérdemli, ha kapzsi, ostoba, tisztességtelen, s főleg: ha zsarnok. A zsarnokot kijátszani mindig érdem: ez ugyanis nem csupán az érzéki öröm, hanem egyúttal a szabadság aktusa is. S végül, de nem utolsósorban: minden szerelem választott, önkéntes, de a vásárolt szerelem bűnös. Szerelemből mindent szabad, pénzért semmit."34 A hűség korabeli értelmezése ugyancsak felmerül Boccaccio és Straparola novellái kapcsán. Míg a középkor világában, a feudális társadalomban a személyes hűség volt a feltétlen követelmény, mivel a társadalom közvetlenül a személyes kapcsolatokon alapult - ennél magasabbra csak a hithez, vagyis az istenhez való hűséget helyezték. Az ember élete minden szempontból e függőségi rendnek volt alárendelve: a leány nem szólhatott bele abba, hogy ki legyen a férje, akinek feltétlen hűséggel tartozott. De a reneszánsz korban mindez már rég a múlté volt, legalább is Itáliában.35 „A kora reneszánsz hűség-értelmezésében a legjobb vezetőnk Boccaccio. Hogy az asszony hűtlensége Boccaccio novelláiban nemcsak bocsánatos, de itt-ott szinte kívánatos, arra nem kell szót vesztegetnünk."36 Straparola hősnője öntudatosan képviseli „érdekeit" hites urával szemben, amikor a kereskedő megtalálja a cipőkkel teli raktárát: „Ha azt hitte talán kegyelmed, hogy kegyelmed az egyetlen kereskedő az egész városban, akkor bizony tévedett, mert a nők is értenek ám a kereskedéshez!" A történet végén a 'Szemérmetes asszonynak' mégis bűnhődnie kellett, mert egész életében, örökké csak a telhetetlen bujaságnak áldozott - s „ebül szerzett jószág ebül vész el" - a bűnös asszony maga mondja ki a tanulságot a novella végén. A mértékletességet majdnem minden reneszánsz gondolkodó a kardinális erények közé sorolja.37 Straparola pedig intő példának szánja a „szégyenteljes kereskedés" történetét. 34 HELLER Ágnes 1971 213. 35 HELLER Ágnes 1971 232. 36 HELLER Ágnes 1971 233. 37 HELLER Ágnes 1971 227. 166
