Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)

Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Madonna Modesta Kecskeméten – avagy egy reneszánsz anekdota világjárása

Bereznai Zsuzsanna klasszifikált szöveg első írásos változatai e kötetekben találhatók meg (a Piacevoli Notti hetvenhárom elbeszéléséből tizenhárom szö­veg tartozik e kategóriába)."18 Egy amerikai germanista és irodalomtörté­nész, Ruth Bottigheimer nemrégiben megkér­dőjelezte e mesegyűjteményben szereplő nép­mesék eredetiségét, az bizonygatva, hogy azok csupán Straparola írói fantáziájának szülemé­nyei. Elképzelése szerint azoknak a tündérme­séknek a szerzője, melyekben a hős társadalmi felemelkedése csodával és házasság révén va­lósul meg - maga Straparola. Továbbá szerinte a Le Piacevoli Notti keletkezésének a történe­tét sem lehet megérteni, ha figyelmen hagyjuk a 16. századi Velence sajátos gazdasági-társa­dalmi arculatát. Tehát szerinte a kötetek kife­jezetten városi - nem falusi és nem paraszti - olvasók számára készültek. Ruth Bottigheimer szerint Straparola új mesetípusa — melyet rise tales néven említ - igen jelentős hatást gyako­rolt a későbbi európai mesegyűjtemények cse­lekményalakítási eljárásaira. Felfogása szerint az európai tündérmesék népi eredete nem más, mint mesterséges koncepció, mely ideológiai megfontolások hatására jött létre - a későbbi­ekben ez a történelmi tény elhomályosult, és kész tényként kezelték a szakemberek.19 Straparola Le Piacevoli Notti című novel­lagyűjteménye (1550-1553) Velencében jelent meg két kötetben, s a 16. században huszonöt­ször adták ki. 1556 után a tridenti zsinat szel­lemében a kiadások már nem tartalmaztak minden korábbi novellát, ám mindezek elle­nére a mű 1605-ben indexre került. A novellákat itt is egy önálló történet fog­ja össze keretként. A farsangi karnevál idején Ottavio Maria Sforza, Lodi város püspöke egy pompás palotát bérel Murano szigetén, ahol vele van leánya, Lucrezia is, művelt társaság­gal, köztük van Bembo is. Mivel farsang ideje van, Lucrezia azt javasolja: a kíséretéhez tar­tozó öt leány esténként a tánc után meséljen el egy novellát, s adjon fel találós kérdéseket. A gyűjtemény második könyvét a szerző elősza­va nyitja meg, melyet 1553. szeptember elsején keltezi - ez az író egyetlen dátummal ellátott dokumentuma. A társaság a második részben további hét éjszakán át újabb és újabb történe­teket hallgat végig. A befejező, tizenharmadik éjszakán az úrnő és a társaság tagjai tizenhá­rom novellát mondanak el. így hetvenöt no­vellát és hetvennégy találós kérdést tartalmaz a kétkötetes gyűjtemény.20 A novellák egy része Girolamo Morlini latin író 16. századi nápolyi elbeszélőtől szár­mazik. De van közöttük olyan történet is, mely valóban megtörtént estet tartalmaz. Ki­emelkedő jelentőségűek a Keletről származó, mesés elemeket magukban foglaló történetek, melyek egy része valódi népmese. Ezek egyik fő forrása a 2-3. századi Pancsatantra, az ősi szanszkrit nyelvű indiai mesegyűjtemény volt, melyet a reneszánsz Itáliában is ismertek egy 1270 körüli latin nyelvű fordítás révén. Ez is keretes szerkezetű gyűjtemény, a keretelbe­szélésben egy papra az a feladat hárult, hogy három ostoba királyfit kellett megtanítania az uralkodás tudományára - olyan tanmesék se­gítségével, melyek valójában állatmesék vol­tak. Ezen kívül ősi ind-tibeti mondákat, afgán népmeséket és Az ezeregyéjszaka meséit is felhasználta a szerző a novellagyűjtemény írá­sakor.21 A kora középkori arab és perzsa me­semondó hagyományra visszavezethető Ezer­egyéjszaka valóságos mesefolyam - a meséket ugyancsak kerettörténet fogja össze. Nem véletlenül használta fel Straparola oly nagy számban a keleti mesemondó ha­gyomány alkotásait, hiszen Velence földrajzi helyzete és a világkereskedelemben betöltött szerepe révén jobban kapcsolódott a keleti vi­lághoz, mint Toszkána - a széleskörű kereske­delem révén a társadalom is nyitottabb volt. S a természetes módon többnyelvű, a száj­hagyományozáson alapuló társadalomban mindennapos jelenség volt a mesemondás, a távoli tájakról érkező emberek egymás iránti kíváncsisága. Velence nemcsak a világkeres­kedelem központja volt, rengeteg külföldi látogatót vonzott. A Szentföldre tengeri úton elzarándokolni igyekvő európaiak általában már egy hónappal hajójuk indulása előtt Ve­lencébe érkeztek, hogy felkeressék a város templomaiban őrzött ereklyéket.22 Straparola a mesés vagy mulattató, a kétér­telműségektől sem mentes történetekbe is be 18 GULYÁS Judit 2006114. 19 GULYÁS Judit 2006114-115. 20 HERCZEG Gyula 1992 673-674. 21 HERCZEG Gyula 1992 673-674. 22 LE GOFF, Jaques 2008 244. 164

Next

/
Oldalképek
Tartalom