Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti polgári háztartás a 20. század elején
Bereznai Zsuzsanna cselédek ujjait ráncosra áztatta a két nap alatt, a lekerült védőruha alatt is nedves lett a szoknya, fáradtan jöttek le a padlásról. A nagymosás alatt a cseléd egyéb munkáját a leányok látták el. A kimosott ruhákat a száradás után a cselédek lehordták, és összehajtogatták „a mángorlás alá". A nagy darabokat - abroszokat, ágyneműket - vízzel belocsolták, majd egyenesre kellett húzogatni, összehajtani. Ez egy teljes délutánt vett igénybe, mindkét cseléd végezte. Majd a leányok segítségével a szomszédba áthordták a mángorolni való ruhát és textíliát. A szomszéd pincéjében állt „egy jókora, másfél méteres, öles, terméskövekkel telerakott mángorló, középen erős ütköző telefa pánttal. A mángorló felső, mozgó kövekkel telerakott része talán negyven-ötven kilót is nyomott. A sima alsó lapon, amely a mángorlóláda teteje is egyben, két fahengerre feltekert ruha feküdt, viszonylag könnyen gurult. A közepén lévő erős ütköző biztosította, hogy a ruhával telt hengerek nem gurulhattak le a lapról, mert az ütközőn túl megállt a terhes mángorló, így a másik oldalon álló személy csak vissza, maga felé húzhatta. Három-négy húzás után, amikor a súlyos felső rész hosszabbik fele az egyik oldalra került, a hosszabb oldalon az egyenlőtlen egyensúly következtében köny- nyen felbillenthették. A másik, rövidebb oldalon ekkor ki lehetett venni a gyönyörű simára kiegyenesített, nyirkos ruhát a hengerből. Ezt a műveletet az ellenkező oldalon ugyanígy elvégezték." Majd újrakezdték, ameddig a ruha tartott, és estére a mángorolt ruha- és textilnemű mind hazakerült. A mosás és a mángorlás után a kevesebb erőt, ám több kitartást, türelmet és jó egészséget kívánó művelet következett: a napokig tartó vasalás. Ám a faszéngőzt sem volt köny- nyű elviselni, ami gyakran fejfájást okozott. A konyhaasztal és a cselédágy tetejére vastag pokróc került, fehér vasalólepedővel. A faszenet spiritusszal leöntve gyufával meggyújtották, majd a vasalót félig megrakták vele. Lobogó, pattogó lánggal égett, és csupa parázs lett, majd erre újabb faszén került, ami tovább izzott. Ha a faszén túlégett, a hamuját az udvaron kifújták, és friss faszenet raktak a vasaló belsejében maradt parázsra, az udvaron meg- lóbálták, hogy gyorsabban és nagyobb légáramlást kapjon. A nagyobb darabokat - párnákat, dunyhákat, lepedőket, ágykabátokat - a cselédlány vasalta, ám a zsebkendők és a szalvéták kivasalása a lányok feladata volt, azé, aki éppen „soros" volt a napi házimunkákban. A legvégén a háziasszony a „vaskaszni" tetejére rakott vasalt holmit ellenőrizte. Csak meghatározott méretre szépen összehajtott, ránctalan darab kerülhetett a szekrénybe. A vacsoránál az anya számon kérte a lányokat, ki mit és mennyit segített a cselédlánynak a vasalásnál, aki - mivel egész délután a faszéngőzben dolgozott - estére fejfájással esett be az ágyába. A tartósítás A nyári nagymosás után júliusban újabb nagy munka következett a háztartásban: a baracklekvárfőzés. Ezt akkoriban minden családban házilag állították elő. A lekvárt kívül zöld, belül sárga mázas égetett agyagedényben főzték meg. Az édesítéshez süvegcukrot használtak, amit ötkilós adagokban lehetett vásárolni. Augusztusban a tarhonyakészítés került sorra. Előzetes megbeszélés szerint járt a házakhoz a „tarhonyás néni", aki kora reggel megjelent a tarhonyás teknőjével és három, különböző lyuknagyságú drót rostával. A tarhonyás teknő egy méter húsz centiméter hosszú, egyetlen fából kifaragott, gömbölyű belsejű eszköz volt, amelyben jól lehetett kerekíteni a tésztát - ugyanis azt nem gyúrták, hanem gömbölyítették. A „tarhonyás néni" délre összeállította és kigömbölygette a szép sárga tarhonyát. Először a nagyobb lyukú rostán gömbölygetett, így az apróbb keresztülesett a rostán, míg végül a harmadik rostán csak az egészen apró, a húslevesbe való tarhonya akadt fenn. A háromféle méretű tarhonyát kitették a napra, az abrosszal letakart asztalra, és két nap alatt teljesen kiszáradt. Vászonzacskókba téve akasztották fel egy szögre a kamrában. A Kircz családban évente nyolc-tíz kilogramm lisztből készült a tarhonya, kilogrammonként két-három tojással. Módosabb helyeken öt-hat tojást is adtak hozzá. A piacon darabonként egy krajcár volt az ára. Ám ha egyszerre nagyobb mennyiséget vásárolt valaki, árkedvezményt kapott: húsz-harminc da152
