Wicker Erika (szerk.): Cumania 27. - A Kecskeméti Katona József Múzeum évkönyve (Kecskemét, 2016)
Néprajz - Bereznai Zsuzsanna: Egy kecskeméti polgári háztartás a 20. század elején
Egy kecskeméti polgári háztartás a 20. század elején miatt. Az akkori élet nem volt gépesítve, és így a család ellátása majd' az egész napot igénybe vette." A héttagú család ellátásában egy „kiscse- léd" és a nagymosásnál mégy egy bejáró cseléd állt a rendelkezésére. A „nagycseléd" ellátta az egész háztartást: mosott és vasalt, sütött és főzött, takarított a házban és az udvaron. A „kiscseléd" nem főzött, ám a főzés előkészítésében és az ünnepi tűzgyújtásnál segítségére volt a gazdasszonynak. Gyakorlatilag korlátlan volt a napi munkaideje, ám vasárnap a déli mosogatás után három órától este hat-hét óráig szabadideje volt. Délelőttönként takarított, a konyhában segédkezett, délután pedig kismosást csinált, vasalt, a színben aprófát készített, árnyékszéket súrolt, és mindennap három kanna friss ivóvizet hozott a szomszéd „édes vizű" kútjából. Boriska „kiscseléd" Csé- páról jött Kecskemétre pénzkeresés után nézni, ahol havi hat-hét forintot keresett a Kircz családnál, a háznál szállást kapott, az étkezésre sem volt gondja. A havi bér egy részét, két- három forintot hazaküldte szüleinek, és ha nagyon takarékos volt, akkor az évi munkájából tudott magának venni egy szép, divatos cipőt, ruhát, a hajába szalagot és „szagos szappant" is. A cselédnek nem volt szokás azt mondani, hogy „kérem". Számos háznál parancsoló hangon beszéltek a szolgálólányokkal, ha eltört valamit, levonták a béréből, szalmazsákon hált, még jobb helyen sem volt matrac az ágyában. Ha a cselédlány már nem tűrte a fizikai és lelki kizsákmányolást, megszökött, és a gazdáék rendőrrel vitették vissza, és kötelezték arra, hogy a két hét felmondási időt szolgálja le. Ám a Kircz családban emberséges módon viselkedtek a cselédekkel. „Megmondták rendes hangon", hogy délután készítsen aprófát, holnap mosás lesz, az üstöt meg a dézsát elő kell készíteni. Júniusban, az aratási időben rendszerint levelet vagy sürgönyt kapott Boriska otthonról: „Édesanyád súlyos beteg, gyere haza!" Boriska ilyenkor sírva is fakadt, nem a bánat, hanem a hazamenetel lehetősége miatt. A háziasszony természetesen hazaengedte, ám tisztában volt vele, hogy a lány aratni megy. Majd az aratás végeztével, napbarnított arccal, tarlótól felsebzett lábbal, kérges tenyérrel és lesoványodva visszatért, és bejelentette: „Édesanyám meggyógyult". A nagymosás, a mángorlás és a vasalás A mosás előkészülete úgy történt, hogy a kocsisok a háztól távol eső artézi kútról két nagy öthektós fahordóban vizet hoztak. Erre azért volt szükség, mert a „mélyfúrású kút" vize lágyabb volt, mint az udvari kúté. Emellett a finom, lágy esővizet két helyen is gyűjtötték a ház csatornáiból, amit nemcsak a mosáshoz, hanem a napi mosdáshoz és a hajmosáshoz is felhasználtak. A két nagy, közel egy méter magas, duplafülű dézsát ilyenkor a fa szín elé vitték. A katlan a rézüst betéttel is kikerült a színből. A mosáshoz szükség volt még tűzifára, „szódára" (szódapor), házi mosószappanra és „kékítőre". A konyhai fapadra feltették a két méter hosszú fa mosóteknőt, és ott volt még két hatalmas, nádvesszőből font ruháskosár is. Boriska, a cselédlány délben tüzet rakott a katlanban, a réz üstöt telemerte vízzel, amelybe szódaport szórt. Először a „szappanozás" következett, amelynek során a ruhadarabokat a nagyteknőbe öntött forró szódás vízben beáztatta, mosószappannal átdörzsölte, majd nagyjából átgyúrva, kicsavarva az előkészített dézsába átrakta. A két nagy fa dézsa színültig telt a mosnivalóval, amit utoljára még az üstben lévő szódás meleg vízzel leöntött, fedővel letakart, és a ruha másnapig ázott az erős, meleg lúgban. Másnap kora reggel egy másik cselédlány is a teknőnél állt, Jani kocsis felesége, Rozika. Mindkettejük hasa és dereka köré háromszorosra hajtott tarka ruhából készült védőt kötöttek, mert a sok vízfröccsenés miatt estére már egészen hasig átázott rajtuk a ruha, ugyanis akkor már fáradtan a teknő oldalához támaszkodtak. „így ketten mostak, egyre csak mostak, délben egy kevés pihenővel, míg ettek és félórára leülhettek." Estére kétszer átmosták a két nagy dézsa ruhát. A következő napon, kora reggel Boriska már hat órakor tüzet rakott. A nagy katlan réz üstjében, a rotyogó forró szódás vízben adagonként még ki is főzték a tiszta ruhát. Majd tiszta vízben ismét átmosták, átöblítették, végül pedig tiszta, kékítővel színesített, igen bő vízben újból kiöblítették. Fonott ruháskosarakban vitték föl a kicsavart ruhát a padlásra, ahol a kifeszített kötelekre kiteregették. Rozika cselédasszony napi hatvan krajcárért végezte a mosást. A mosószódás víz a 151
